Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai
tett az asztagban, ami nagymértékben befolyásolhatta a hozam mennyiségét és a szemeredmény kalkulációját. Végül hangsúlyozzuk, hogy az Extractusok minden esetben csak a tizedekből bejött tiszta hasznot tartalmazzák az előzőleg a szalmában levő gabonából már kiadott legkülönbözőbb tételek (decimátor salariuma, asztagrakók bére, fuvarosok része, kvarta stb.) nélkül, ezért járások vagy megyék össztermésének kiszámítására nem használhatók, az ilyen számadatokat a járási dézsmaszámadásokból lehet és kell kikövetkeztetni. 63 Az egyes járások terméseredményei összesítése alapján nagyobb területek hozama, sőt országosan érvényes eredmények is kiszámíthatók. Persze ismételten alsó értékhatárt és nem teljes hitellel bíró számokat kapunk, amelyek azonban mégis lehetőséget nyújtanak az összehasonlításra és különböző mező gazdaságstatisztikai műveletek elvégzésére az ország egyes vidékeinek eredményei között. Ha pl. egy-egy évre a dézsmajegyzékek adataiból megállapíthatnók viszonylagos pontossággal egy-egy megye, esetleg nagyobb egység gabonatermésének mennyiségét, ebből ki lehetne számítani egy időpontra az ország teljes gabonatermését és arányát más termeivényekhez. A termelési adatok gondos mérlegelésével és összehasonlításával lehetőség nyílnék a gabona vetési területe egy időpontban történő meghatározására. A bordézsmajegyzékekből a szőlőtermő vidékeket országos viszonylatban lehet meghatározni, nagyobb probléma azonban a hozam megállapítása, mert a jegyzékekben a művelt szőlő nagysága nincs megjelölve. Itt más forrásokhoz kell folyamodni az eredmény érdekében, olyan forrásokhoz, melyekben legalább egy-egy szőlőhegy területe mennyiségileg fel van jegyezve. Ám, ha egy időpontra egy-egy megye vagy más területi egység összbortermését meg lehet állapítani, ebből — mint a gabonatermés esetében — kétségtelen értékadatokat nyerhetünk részben a szőlőművelésnek a lakosság életfenntartásában betöltött, részben pedig az ország össztermelésében játszott szerepére. A többi számadás közül említést érdemelnek a XVIII. században a krumpli, kukorica és más növényekről készült lajstromok hozamadatai, melyek azonban az egyes püspöki és káptalani levéltárakban őriztetnek. Az Országos Levéltár dézsma anyagában ilyen lajstromok csak elvétve fordulnak elő, gyakoribbak az ipari növények jegyzékei és a kőles-tizedjegyzékek. • 4. Az állatállomány statisztikája Már az eddigiekből kitűnik, hogy a bárány- és kecsketizedlajstromok az egész országra vonatkozó történeti statisztikai adatokat tartalmaznak, a vlach-adó, juh, tretina és malactized lajstromok csak bizonyos hegyi vidékek, pásztorfalvak gazdasági erőinek kiszámítására alkalmasak. Míg ugyanis a vlach-adó, a tretina és a malactized csak a földesúr részére voltak szedhetők, az egyház a pásztoroktól nem szedhetett tizedet, addig a bárány- és kecskeállományból ugyancsak két dézsmát kellett beadni, tehát a jegyzékek számadataiból történő következtetésre mindaz érvényes, ami a gabonadézsma számadásaira. A vlach-adó jegyzékf k adatai a pásztorok (vlachok) állatállományára direkt számok. Az igásállat állományra enged következtetést levonni az ekepénz jegyzék, ha az ekepénzt adó gazdákat egyenként sorolja fel és egyben megadja igásállatjaik vagy az egy ekére számított ökör illetve ló számát. Kevés, de annál nagyobb értékű a tyúkdézsmalajstrom, hiszen ilyen természetű forrásaink ezeken kívül egyáltalán nincsenek. Szórtan jelentkeznek e számadások, így a belőlük kibontható statisztikai adatok is csak töredékesek, esetlegesek.
