Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

Itt említhető meg a parasztok méhállománya. A dézsma számadások (a méhtized leginkább a gabonajegyzékekben van elszámolva) kiterjedt méhtenyésztésről tanúskodnak, mégpedig az ország egész területén. 5. Árak, értékesítés A dézsmajegyzékek statisztikai adatai lehetővé teszik, hogy a terméseredmények mellett betekinthessünk a termeivények értékesítési viszonyaiba, az árak alakulásába s ezek tükrében szemléltethessük egyes termelő családok, egyes helységek, a dolgozó parasztság életét, megélhetési viszonyait. A jegyzékek elsősorban az árakra tartalmaznak folyamatos számszerű adatokat. Szinte nincs olyan fajta dézsma-irat, legyen az a decimátorok bárminő elszámolása, mellékletek, nyugták, vagy a kamara által a részletes jegyzékek alapján készített kivonatok, cséplési jegyzékek, a vári provizorok számadásai stb., melyekből a mezőgazdasági termények, a dézsmában adott állatok és egyéb termeivények áraira vonatkozólag ne találnánk a XVI. század közepétől kezdve folyamatos számokat, értékadatokat. A leggyakrabban természetesen a gabona ára fordul elő szalmában (keresztben) és kicsépelve. Az árak hullámzásából egyben következtetni lehet az esetleges konjunktúrára, rossz termés okozta nagy keresletre, vagy a bőséges kínálattal együttjáró árzuhanásra. Egy köböl búza ára átlagban 1 — 1,50 forint körül mozgott, de 1603-ban a „nagy drágaságban" 3,50 forintot fizettek érte, 1686-ban a zsoldosok részére piacon 3,60 forintért és még nagyobb áron is vásárolták. Különösen értékesek a gabonaárakra a kamara által készített Extractusok, összesítések, amelyekben gyakran feltüntetik a jövedelem vagy a ráfizetés kimutatása céljából a folyó- vagy átlagárat. Mind ezekben, mind a más fajta iratokban megtaláljuk a bor, a bárány, a kecske, a méhraj, a csirke, a kappan, a vaj, a méz, a kenyér, borsó, lúd, malac, borjú stb, egykorú árát, becsértékét. Folyamatos adatok másfél századon keresztül és így hozzásegítenek ahhoz, hogy egy parasztgazda, colonus összes termeivényei forgalmi értékét megállapíthassuk és így következtetést vonjunk le gazdasági helyzetére. Ajánlatos a számadásokban talált adatokat egyéb források, így megyei s más ármegállapítások, megyei jegyzőkönyvek, földesúri elszámolások, városi protocollumok stb. áraival összehasonlítani és ellenőrizni, mert a dézsmajegyzékek adatai egy részükben becsértékek, becsült és nem tényleges piaci árak. Azonkívül a földesúr igen gyakran kihasználta a paraszt szorult helyzetét, termését messze a folyó áron alul vásárolta össze. Különösen a bornál érezhető spekuláció, amikor nagy termés idején — nem lévén a parasztnak elég edénye — nem tudta borát tárolni és ezért potom áron kellett eladnia. A gabona tömeges és olcsó felvásárlása sem ismeretlen jelenség, különösen külföldi értékesítésre, kiszállításra. A parasztnak nem volt módja az idegen földön jelentkezett konjunktúra előnyeit kihasználni, ezt csak a földesúr tehette meg, akinek a szükséges tőke is rendelkezésére állott.

54 6. Kereset, munkabérek Az ország népességének egy része saját kis üzemében nem termelt annyit, amennyi a maga és családja ellátásához szükséges volt, munkaerejét tehát áruba kellett bocsátani, bérbe kellett adni, hogy megélhetését biztosítsa. Vegyük sorra azokat a bérmunkákat, melyek a dézsmajegyzékekben mint kereseti lehetőségek jelentkeznek. a) R.éss(aratás (kepés aratás). A jómódú gazdák a falu szegény elemeivel, a [zsellérekkel és a szegény, igátlan parasztokkal résziben arattatták le gabonájukat Csak-