Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

dézsmaadók neveit. Ilyenkor az egyes csoportokban szereplő neveket össze kell hasonlítani és az azonos neveket — amelyeknek viselői ti. többfajta terményből adtak dézsmát — csak egyszer kell számítani, nehogy a kétszeri számítással hamis eredményeket produkáljunk. Ugyanígy vagyunk a vidékiek, az extraneusok neveivel. A teljesség kedvéért, ha meg van adva illetőségi helyük, úgy az ottani névsorral kell összevetni neveiket és ha otthon nem vetettek vagy nem adtak dézsmát, akkor akárhol jegyezték is fel őket, az illetőségi helyüknél számítanak. Ha azonban a vidékiek illetőségi helye nincs megadva, ezt a műveletet nem lehet elvégezni. Itt is segít a más évek jegyzékeivel és névsoraival történő összevetés. Olyan helyeken, ahol a szőlőművelés a lakosság főfoglalkozása és ennek következtében gabona dézsmajegyzék kevés van vagy egyáltalán nincs, ott a bordézsma lajstromokat kell elővenni. Ám itt a legnagyobb óvatosságra van szükség. A szőlőhegyek művelőit ti. sok esetben nem helységek, hanem szőlőhegyek szerint írják össze, a lakóhely ki sem tűnik. Ezeket a jegyzékeket természetesen egyes helységek népesedési statisztikai adatainak megállapítására nem használhatjuk. Csupán azokat, ahol a helység szőlőművesei a számadásokban elkülönülnek az extraneusoktól. De még ez esetben is feltétlenül össze kell vetni több év jegyzékét és csak az így nyert biztonság érvényesítésével szabad a jegyzékek összesítéséből statisztikai számadatokat megállapítani. Vlach-jogú pásztorfalvakból tizedjegyzékek nem maradtak. A vlach falvak népességének megállapítására rendelkezésre állanak elsősorban a vlach-adóról felvett lajstromok, a szállások jegyzékei, a tretina-számadások és a malactized összeírások. (L. 92. 1. 5. és 6. pont.) Ezek ugyan már korántsem vetekedhetnek folyamatosságban és teljességben a gabonadézsmalajstromokkal, mégis bizonyos időpontokban számadatok nyerésére nyújtanak alapot. Pontosságuk és megbízhatóságuk sem hasonlítható össze a gabonadézsmajegyzékekkel, mert az állatok elrejtésének sokkal több lehetősége kínálkozott és éltek is a pásztorok a lehetőségek minden fajtájával. Ezeket a jegyzékeket eddig még szinte egyáltalán nem használták, a kutatás módszertanának részletes kidolgozása majd csak a munka során valósul meg. Bár a népesség gyarapodásának vagy fogyásának alapvető anyaga a gabonadézsmajegyzékekből kerül ki, mégis szükséges a teljesség és a minél tökéletesebb statisztikai adatok megállapításához a gabonajegyzék mellett az összes többi, abból az évből az adott helységre megmaradt jegyzékek névanyagának összehasonlítása. Össze kell tehát vetni az esetleges bor-, bárány-, tyúk-, külön méh-, köles-, kender-, lenstb. jegyzékekben szereplő neveket az alaplajstrommal, és az ebben nem szereplő személyek neveit, ha kétségtelen illetőségük és lakóhelyük, az alaplajstrom nevei összegéhez kell számítani. Ez is rendkívül nehéz munka. Szerencsére a valóság nem ilyen komplikált, mert rendszerint az összehasonlítandó jegyzékek adatai vagy bent vannak a gabonadézsmajegyzékben vagy egyáltalán nem is maradt más jegyzék. Ismételjük: ilyen gondos eljárással is csak viszonylag teljes népesedési adatokat nyerhetünk — a már kifejtett okok miatt — annál szükségesebb tehát a modern statisztikai számítások alapjául szolgáló történeti számadatok kiszámításánál a lehető legnagyobb gondossággal és pontossággal eljárni. És még egyet kell a kérdéshez nyomatékosan hangsúlyozni! A dézsmalajstromokból, mint általában a többi egykorú statisztikai forrásból, sohasem kaphatjuk meg a teljes lélekszám adatot, mindig csak a családfők számát. De mindjárt hozzátesszük, hogy más forrásokból, különösen az úrbéri összeírásokból meg lehet állapítani nagy biztonsággal azt a dézsmajegyzékek családfőadataira is használható szorzószámot, melynek alkalmazásával a viszonylag pontos lélekszám is megadható.