Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

(Saját kutatásaim pl. azt bizonyítják, hogy a megadott fő-számot békés és nyugalmas időkben öttel nyugodtan lehet szorozni!)

37 : ' Mellékelten térképet közlünk, mely Borsod megye dézsmaadóinak számát mutatja be helységenként két keresztmetszetben az 1576, és 1673 évekből, azaz egy évszázadból. Megmutatkozik ugyan benne a dézsmajegyzékek minden hiányossága, a történeti statisztikai kutatások számos (legfeljebb sok egyéb forrás felhasználásával legyűrhető) nehézsége (nincs adat, egyes községek végig nem szerepelnek a jegyzékben, csak összesítve, fő-szám nélkül közlik a dézsmát, ugyanarról az évről nincs jegyzék, tehát más közeli évekhez kell nyúlni stb., stb.), mégis az egyes keresztmetszetek adatai együtt értékelve biztos módon szemléltetik a fejlődést, illetve pusztulást, számértékekben tükrözik egyes falvak és ezek összességében az egész megye népességének történeti életét. Ügy gondoljuk, hogy ilyenféle térképek, ill. az elkészítésükhöz szükséges történeti-statisztikai táblázatok* összeállításával lehetne és kellene megkísérelni a XVI—XVII. század annyira fontos népesedéstörténeti kérdéseinek a megoldását.

38 2. Társadalmi rétegződés, termelőerő A jobbágygazdaság középkori egysége, egy-egy jobbágyháztartás alapjának számított egész telek a gazdasági erő megítélése szempontjából a XVI. század közepétől, mióta a török előnyomulás megindult, egyre bizonytalanabbá válik, és mint adóalap is — éppen bizonytalan értéke miatt — elveszti a század végére jelentőségét. Az egész telken esetleg éhenhaló szegényember lakott, a zsellérházban meg jobbmódú jobbágy, csak letette telekföldjeit, azok után nem adózott, nem robotolt. így azután az urbáriumok sem a telek nagyságát veszik adóalapnak, vagy legalább is nem egyedül azt, hanem a jobbágy tényleges haszonvételeit, állatjai számát, a családjában mozgósítható munkaerők mennyiségét, terményeit stb. A dézsmajegyzékekben ezek közül a paraszt éppen legfontosabb megélhetési forrásának, a mezőgazdasági termények mennyiségének adatai maradtak ránk, azonkívül megtudjuk belőlük, mennyi bora termett, mennyi méhet, juhot és kecskét tartott, mennyi tyúkja s malaca volt. A pásztorfalvakról készült vlach-adó lajstromok arról tájékoztatnak, hogy mekkora juhnyáj, mekkora tehén- és ökörállomány felett rendelkeztek a vlachok és mennyi disznót legeltettek a makkos erdőkben. A földművelő falvakban tartott nagyállatok száma nem látható a jegyzékekből, azonban az ekepénz lajstromokból az igásállatok menynyisége megállapítható. A fenti adatok összessége megmutatja egy-egy időpontban a falu népességének anyagi erejét, gazdasági magabírását és rétegeződését. A terméseredmények statisztikájának elkészítése előtt meg kell állapítani azokat az értékhatárokat, melyek között egy-egy falu lakossága termeivényei alapján gazdasági és társadalmi kategóriákra osztható. A földművelő falvakban ennek alapja a gabonatermés keresztben vagy kicsépelve, bortermő vidékeken a termett bor. Mel*Borsod megyére készült hasonló táblázat, mely hat év keresztmetszetét tartalmazza — köztük a térképen szereplő két időpontét is — a táblázatok között a kötet végén közölve van. Jelenleg nem nyilott lehetőség a tizedjegyzékben hiányzó helységek adatainak más forrásokból történő kiegészítésére. Ehhez át kell majd vizsgálni az egri püspökség és káptalan levéltári anyagát, esetleg az Országos Levéltár több, összeírásokat tartalmazó sorozatát. 7*