Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

Egyik utolsó, halála miatt teljesen be nem fejezett monographiáját e tanulmánysorozatban közöljük. Thirring Gusztáv statisztikai kortársai közül Láng Lajos: A statisztika története, Budapest 1913., Láng Lajos és Jekelfalussy József: Magyarország statisztikája, Budapest 1884, Kőnek Sándor: A magyar birodalom statisztikai kézikönyve, Pest 1875, Adalékok Magyarország nyersterményeinek ártörténetéhez a XIX. században, Pest 1873, Földes (Weiss) Béla: Adalékok Magyarország árstatisztikájához 1200— 1800-ig, Adalékok a gyarmatosítás történetéhez, Adalékok a papírpénz történetéhez és statisztikájához, Budapest 1883 c. munkáit, a nem statisztikus szerzők közül Szabó István: A magyarság életrajza, Budapest 1942, A magyar parasztság története, Budapest 1940, Kováts Ferenc: Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV. században, Budapest 1902, Városi adózás a középkorban, Pozsony, 1900, A magyar arany világtörténelmi jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a Nyugattal a középkorban, Budapest 1923, Adalékok Pozsony társadalom-és gazdaságtörténetéhez a XVIII. század első felében, Szeged, 1935, Fodor Ferenc, Mandelló Gyula és Tagányi Károly történeti statisztikai tárgyú munkáit emeljük ki. A történettudomány művelői között úttörő munkát fejtett ki Acsády Ignác. Művei meggyőzően hirdetik a statisztikai adatok fontosságát a történetkutatásban. A statisztikai módszerek ismeretének hiánya megtévesztette ugyan a történettudóst, Magyarország népessége a Pragmática Sanctio korában 1720—21. fMagyar Statisztikai Közlemények, új folyam XII. 1. Budapest 1896) c. műve ennek ellenére egyik legtöbbet idézett tudományos munkája történeti statisztikai irodalmunknak. A történeti statisztika tárgykörével szorosan érintkezőnek tartjuk a Mályusz Elemér szerkesztésében megjelent Magyarság és Nemzetiség sorozatot, a Nyelvtudományi Intézet, a Történettudományi Intézet kiadványainak egy részét is. Igen gazdag történeti statisztikai anyagot tartalmaznak a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, a Statisztikai Szemle, a Szabó István szerkesztésében megjelent Levéltári Híradó, a Századok, a Dunántúli Szemle, a Történetírás egyes számai. Értékes tanulmányokkal gazdagította történeti statisztikai irodalmunkat Pálfy Ilona is. Külön kiemeljük: A magyar történeti statisztika forrásai, Budapest 1934 (Klny. a Statisztikai Szemle 1934. 11. számából) c. tanulmányát és kitűnő városmonográfiáit. A felszabadulás utáni történettudományi irodalom különös érdeklődéssel fordul a statisztikai forrásokhoz. így Mód Aladár: 400 év küzdelme az önálló Magyarországért, Budapest, 1954, Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon, Bp. 1952, és egyetemi jegyzetei, Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig, Budapest, 1949, Lederer Emma: A magyar társadalom kialakulása a honfoglalástól 1918-ig, Budapest, 1947, A középkori pénzüzletek története Magyarországon, Bp. 1932, Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon, Bp. 1952, A legrégibb magyar iparososztály kialakulása, Bp. 1928. c. munkáiban. Adatközléseik azonban legtöbbször forráskritikai értékelést nem tartalmaznak. Nem történik meg a különböző források egybevetése, az egykorú összeírásokban szereplő fogalmak tisztázása, az egymás után következő összeírások adatai közötti összefüggések feldolgozása. Igaz, hogy ezek a hibák jórészt a történeti statisztikai értékű források nyilvántartásbavételének és feldolgozásának a hiányából származnak. Amíg ez a levéltári anyag tartalmát érintő leltározási munka nincs elvégezve, addig nem is lehet hozzáfogni az egyes források átfogó feldolgozásához és különböző szakstatisztikai célra való felhasználásához sem. A magyar statisztikai irodalom eddig szinte alig mondott valamit az adóösszeírásokról, a dica-, dézsmajegyzékekről, az urbáriumokról, nem gyűjtötte össze hazánk