Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

népesedésének, népmozgalmának megírásához nélkülözhetetlen egyházi anyakönyvi adatokat. Nem aknáztuk ki eléggé a XIX. század első felében végrehajtott népösszeírások és népszámlálások anyagát, csak nemrégiben hoztuk be Magyarországra az osztrák statisztikai szervek (a General-Rechnungs-Direktórium és a K. K. Direction Der Administrativen Statistik) Tafeln köteteit, az 1828—1865-ös időre vonat kozó évkönyvanyagot, amely Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődésére is gazdag anyagot tartalmaz. Nincs dokumentálva a XVIII. századi és XIX. századi magyar és Magyarországgal foglalkozó külföldi statisztikus szerzők munkássága. Ezek és ehhez hasonló munkáknak az elvégzése ugyancsak bőséges feladat elé állítják a történeti statisztikai kutatókat. Minél távolabb megyünk napjainktól, statisztikai adatsoraink annál szegényesebbek, annál kevésbé segítenek az elmúlt idők jelenségeit számszerűleg megrajzolni. Alig két emberöltőre megy csupán vissza rendszeresen feldolgozott, leltározott és főleg publikált adattárunk. A XIX. század első felének népmozgalma ismeretlen előttünk. A XIX. század első felében végbement fontos társadalmi átalakulásunk gazdasági alapjait szemléltető feldolgozott statisztikai anyag nem áll rendelkezésre. Nem is szólva a XVIII. századról, amely a török utáni felszabadulás forrongó éveiben tudósaink által túl alacsonyan, 2,5 millióra becsült, majd 50 esztendő múlva, 1784—87ben előttünk álló 8 milliót számláló magyarországi és erdélyi népességgel a kérdések tömkelegét veti fel. Korábbi századok számadatai még kevésbé ismertek. De nemcsak népesedésünk, hanem gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünk számadatai is ismeretlenek előttünk. Tudományos kutatásaink során sokszor megelégedtünk a gyorsan elérhető, könnyű eredményekkel, igen sokszor a kérdések nehezebbik részét megkerültük s beértük hipotézisekkel, nélkülözve az egzaktság tényét. A statisztikai tudomány keletkezését, fejlődését vizsgálva nem elég csupán a XIX. század statisztikai tevékenységét, a hivatalos statisztikai szervezet kialakulása előtti néhány évtized munkásságát vizsgálni, hanem vissza kell menni a statisztikai tevékenység kezdetéig: a középkor végének, az újkor elejének évtizedeire, amikor Magyarországon a statisztikai tevékenységnek még csupán a csírái jelentkeztek. Magyar vonatkozásban a középkor és az újkor első évszázadainak statisztikai jellegű összeírásairól eddig átfogó jellegű feldolgozás nem készült, pedig a magyar összeírások formában és tartalomban egyaránt az európai államok hasonló célú összeírásainak felelnek meg. Kutatások közben most bukkannak elő azok az összeírások, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak, s amelyek alapvetőek hazánk népességi és gazdasági viszonyainak megrajzolásához. így most került elő a Mária Terézia-féle úrbérrendezés megyei és országos összesítése. Most kerültek elő az Országos Levéltárban őrzött helytartótanácsi és kancelláriai számadás könyvek, az egyházi levéltárak és a Statisztikai Hivatal Könyvtára kéziratos anyagának rendezése során a Mária Terézia és II. József korában végrehajtott Conscriptio Animarumok és Canonica Visitatiok. A kutatás közben derült fény arra, hogy elődeink sokszor könnyelműen selejteztek ki pótolhatatlan régi adó-, birtok-és népességi összeírási könyveket. Pl. a hozzánk legközelebb álló 1828. évi összeírás anyaga több megyénél hiányzik. Veszprém megye 1923-ban selejtezte ki az összeírás anyagát. A gondatlan kezelés következtében semmisült meg a háború alatt a Fővárosi Levéltárnál az 1857. évi osztrák népszámlálás becses lakásösszeírási anyaga. A történeti statisztikai értékű városi céhösszeírások anyaga — még Budapesten is — jórészt megsemmisült. Ezeket az ipartörténet tanulmányozásához felbecsülhetetlen értékű írásokat nem őrizték kellő gonddal, a céhek