Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bakács István: A dicalis összeírások

nemeseké". Győr megyében a XVI. század vége felé nem tüntetik fel külön-külön az egy-egy községben birtokosok portaszámát s így, míg korábban a részben világi, részben egyházi kézben volt községekben az egyházi és világi birtok aránya megállapítható, a század végén pontosan már nem számítható ki. Jellemző, hogy a dicatorok az összeírások szerkezeti felépítésében eléggé következetesek, legtöbbször az előző évi szerkezetet veszik át. így történik, hogy egyes megyékből következetesen szűkszavú, illetőleg következetesen részletes összeírásaink vannak. Ha akad egy-egy újító, annak példájára hosszú éveken keresztül ugyanolyan összeírások készülnek. így Szabolcs megyében 1574—1598, Ung megyében 1571 — 1588, Torna megyében 1578—1598 között névsoros összeírások készültek, Zemplénben pedig 1576—1596 között csak a földbirtokos nevét és a portaszámot feltüntető összeírások. Ez a következetesség sokszor egészen sajátságosan jelentkezik: az egyik összeíró pl, felvesz egy korábban adómentesség alapján kimaradt községet s ettől kezdve a község következetesen szerepel — s lakosai is következetesen megtagadják az adófizetést. A Zólyom megyei Rohotka község lakosai mint vadászok, Komárom megyében Ekecs község lakosai — akik pedig 28—32 portaszámmal szerepelnek — mint halászok követelik az adómentességet s ennek ellenére hosszú évtizedeken keresztül összeírják őket, holott az adófizetések alkalmával felhozott indokaik alapján következetesen „hátralékosok" maradnak. Maguk az összeírások általában a szolgabíró nevével megjelölt járások szerint sorolják fel a községeket. Természetes, hogy ez a járási beosztás nem egyezik a XIX— XX. századi járási beosztással. Abaúj megyében pl. 1427-ben éppen úgy, mint 1552-ben vagy 1579-ben csupán három járást különböztetnek meg, mégpedig a későbbi elnevezések alapján 1) a „füzérinek", 2) a „kassainak" és „cserehátinak", 3) a „göncinek" és „szikszóinak" nevezettet. Veszprém megyében 1488-ban és 1531-ben egyaránt négy járás van: a balatonkörnyéki, amely Devecsertől Enyingig terjed, a Kisjenőtől nyugatra eső területek, amelyekhez Pápa is tartozik, végül a két bakonyi járás: az egyik a Pápa—Veszprém közti területet (amelyhez a Devecser—Vásárhely vonaltól délre fekvő községek is tartoznak), a másik a Palota-Pannonhalma közti területet (Rátót és Zirc környékét) foglalja magában. Hont megyében a XVI. század elején következetesen négy járás van: a nyugati síkvidék (Nagymarostól Viszokáig), a Selmec és Korpona völgye (Kemencétől Szenté gyedig), végül a keleti részen, az Ipolytól északra két járás van, az egyik a Drégely—Szenograd—Csalomia háromszög, a másik a Palojta—Csáb—Zahora közti községeket foglalja magában. Vannak összeírások, amelyek a megye összes községeit várbirtokok, uradalmak, földesurak szerint sorolják fel, egyes esetekben járásonként csoportosítják ugyanígy a községeket. A portalis összeírások eredetileg úgy készültek, hogy a dicator községről községre járván, a felkeresett községek sorrendjében följegyezte az adatokat. Ha a térképen vonallal összekötjük az egymásután összeírt községeket, feltárul előttünk a dicator útja. A községeknek földrajzi fekvésük alapján történő felsorolása felbecsülhetetlen segítséget nyújt az adatok felhasználása tekintetében. Az egyes megyékben ugyanis több azonos nevű község van, amelyeket sok esetben csak a történeti fejlődés látott el megkülönböztető jelzőkkel,de ezeknek a XVI. században sokszor még nyomuk sincs, vagy nem következetesen alkalmazzák őket. Ezeket az azonos nevű községeket csak úgy tudjuk azonosítani, ha az összeírásban az előttük és utánuk fekvő községek helyének megállapításával területileg rögzítjük őket. Veszprém megyében pl. két Olaszfalu van: az egyik Pápa—Ugod környékén, a másik Veszprémhez közel. Ugyanígy van két Inota is: az egyik Palotától északra, Csetény— Cserény— Jásd környékén, a másik a Palota melletti (ma Várpalotával egyesítve). Az 1488. évi össze-