Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bakács István: A dicalis összeírások
írásban csak az első szerepel, amelyet 1542-ben Erdőinotának neveznek. Ez utóbbi összeírásban szerepel a másik Inota is. Bars megye 1534. évi összeírásában találjuk Nagy- és Kiskereskényt, holott ilyen nevű községeket Bars megyében nem ismerünk; a megye határához közel fekszik azonban egyrészt a Nyitra megyei Köröskény, másrészt a Hont megyei Kereskény. Az összeírásban a szóban forgó községnév olyan községekkel van együtt említve, amelyek szomszédságából nyilvánvalóan következik, hogy a Kereskény név Kresztenye helyett áll. Bihar megye 1552. évi összeírásában négy Fancsika nevű helység szerepel: 1. Ebes, Szepes, Debrecen környékén az Olgyay, Bajomy, Halmosy család birtoka, amelyet azonban az irodalom nem ismer. 18 2. Attyas, Peszere, Zsadány környékén a Bydy, Fodor és Dancsics család birtoka. 3. Nagy- és Kiskereki környékén az Újhelyi, Irinyi és Gáltői család birtoka. 4. Körtvélyes és Serges környékén a Czybak és Pázmány család birtoka. 1554-ben két Fancsikát írnak össze: az Olgyay család birtokában levőt (az 1. alattit) és a Dancsics család birtokában levőt (a 2. alattit). 1599-ben a Bocskay család birtokában levő Fancsika Kerekivei, a Csáky család birtokában levő pedig Sergessel szerepel egy járásban. 1604-ben az első birtokosaként az uralkodó van megjelölve, de minthogy a korábbi összeírásokban is Piskolt és Szentmiklós között szerepel, azonossága nem kétséges. így találunk Abaúj megyében is 1427-ben három Ényickét. Azokban az összeírásokban, amelyekben a községeket birtokosok szerint csoportosítják, ugyanaz a községnév többször is előfordul, minthogy egy-egy községben több birtokos van; ez azután az egyazon megyében fekvő azonos nevű községek azonosításánál igen nagy óvatosságot igényel. Nem kétséges, hogy sok esetben a község birtokosának megjelölése hozzásegít az azonosításhoz, de ez az eljárás nem minden esetben vezet eredményre: épp a fentebb említett Erdőinota és Inota egyaránt Palota várának tartozéka. Éppen a tulajdonos azonossága következtében történik meg, hogy egyes esetekben a földesúr összes községeiben levő adózó porták számát együttesen tüntetik fel, pl. 153 l-ben Veszprém megyében Boldé, Csékút és Lőrinte községeknél. Egy későbbi összeíró mindhárom községet külön-külön dicálja. Ilyen esetben egy-egy község portaszámának ingadozása nem kísérhető figyelemmel. A földrajzi alapon készült összeírásokból megállapíthatjuk, hogy az összeírok általában azonos sorrendben járják be az egyes járások községeit. Ez a következetesség azonban sokszor csak látszólagos, mert az összeírás azt a benyomást kelti, mintha a községnévsort — egy előző évi összeírás alapján — előre bejegyezték volna az összeírás-füzetbe s a portaszámot és egyéb adatokat csak utólag, a helyszínen. Természetesen, ez az összeírási mód csak addig volt lehetséges, ameddig a megyében a török nem vetette meg a lábát: a hódoltsági területre ugyanis már nem szálít ki az adószedő, hanem vagy a községek bírái jelentek meg a dicator által megjelölt helyen s bemondásuk alapján történt a kirovás, vagy pedig a korábbi összeírások alapján vetették ki az adót s erről a rovásbotok kiküldésével értesítették a községeket. 1545-ben pl. Boldé János, Veszprém megye dicatora az összeírásban feljegyzi, hogy a megye keleti részébe a töröktől való félelmében nem mert kiszállni s megbízottai által küldte ki a rovásbotokat. Szatmár megyében 1571-ben a dicator a kirovást az előző évi összeírásból készíti el, majd a bírák eskü alatt tett vallomása alapján történik a módosítás. A Nógrád megyei dicator 1550-ben minden egyes hódoltsági területen fekvő községnél feljegyzi, hogy azt a megnevezett községi bíró dicálta. Csongrád megye 1553. évi összeírásában olvassuk, hogy a szegények, ill. az elhagyott telkek
