Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

BEVEZETÉS A TÖRTÉNETI STATISZTIKA FORRÁSAINAK TANULMÁNYOZÁSÁBA I. A STATISZTIKA ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1. A történeti statisztika fogalma, tárgya, célja Á statisztikai tevékenységet elsősorban a mindennapi élet szabályozásának a szükségletei hívták életre a múltban és hívják életre ma is. Ez a magyarázata annak, hogy a statisztika hozzánőtt az ember napi tevékenységéhez, s az élet megismerésének, a gazdaságos és eredményes vezetésnek, valamint az ellenőrzésnek egyik leghathatósabb eszköze lett; másodsorban, de nem másodrangúan, egyéb szerepe is van. Nevezetesen az, hogy a tudományos haladást szolgálja, hogy speciális elemző módszere segítségével önállóan, vagy mint a társadalom és a természettudományok segédtudománya előrevigye a tudomány fejlődését; elősegítse a tudományos kutatást, segítsen felderíteni a társadalmi haladás folyamatát. A statisztika a mai élet megismeréséhez nélkülözhetetlen. Ugyanígy nélkülözhetetlen a tudomány számára az elmúlt idők népességi, szociális, kulturális, gazdasági viszonyainak a megismerésénél. Amíg a jelen vizsgálatánál kiterjedt szerepe van a statisztikának a tudományok között, addig a múlt vizsgálatánál a statisztika szerepe a történettudomány területére szűkül le. Igaz, hogy ez a fogalom egyáltalán nem szűk, hiszen egyben gyűjtőfogalma az egyes tudományok történetének is. A statisztika a társadalmi és gazdasági élet fejlődésének és változásának a vizsgálatánál a legszorosabb kapcsolatba kerül a történettudománnyal. Azáltal, hogy valamely jelenség változását hosszabb időszakra megfigyeli, adatait feljegyzi, a statisztikai tevékenység mellett történeti munkát is végez. Áz idősorok kapcsolják össze a statisztikát a történelemmel. De maga a statisztika módszere is magában hordja a történelmi kapcsolatot, miután a statisztika elengedhetetlen feladata az összehasonlítás, a fejlődés lemérése. Akkor, amikor azt a célt tűzzük ki magunk elé az új adatgyűjtések megszervezésénél, hogy a meglevő adatok a régebbi évek, évtizedek adataival összehasonlíthatók legyenek, már egyben történelmi munkát is végzünk. A modern statisztika különböző megfigyelési tevékenysége és egyben történeti anyaggyűjtő munkája különösen két szempontból figyelemre méltó. 5J

Egyrészt kitűnik ebből, hogy téves volna az a vélemény, amely a statisztika egész hasznát abban látja, hogy bizonyos társadalmi állapotokat az adott pillanatban felderít. A jelen tudománya és gyakorlata számára szolgáló eme hasznon kívül a helyesen gyűjtött statisztikai anyag bejut a történelmi megállapítások ama nagy kincsesházába, amelyeknek tartós használati estéke van mint összehasonlítási anyagnak a jövő minden hasonló statisztikája számára. Másodszor, ebből következik, hogy a statisztikai adatok gyűjtésénél, különösen pedig azok feldolgozásánál és publikálásánál számot kell vetni a történelmi folytonossággal s különösen a jövő statisztikájának gyanítható szükségleteivel. Ez akkor történik meg helyesen, ha egyrészt megőrzik a gyűjtések összefüggéseit a múlttal és az anyag egyszer már elfogadott rendjétől kényszerítő okok nélkül el nem térnek, másrészt, ha a feldolgozás és publi-