Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

kálás úgy történik, hogy a nyújtott kimutatások használhatósága a jövő kutatás számára is biztosítva legyen."

1 Dr. Georg v. Mayrnak eme klasszikus megállapításai híven tükrözik a statisztikai munka és a történettudomány között fennálló okszerű kapcsolatot. D e nemcsak a statisztikai tudomány munkájába fonódik bele a történettudomány, hanem — ahogy az már az eddigiekből is látható — a történettudomány sem nélkülözheti a statisztikai módszerrel nyert ismereteket. Mindkettő tömegjelenségekkel foglalkozik, mindkettőnek tárgya a társadalmi és gazdasági élet vizsgálata, megfigyelése, alakulásuk megállapítása. így feladata teljesítése közben mindkettő kölcsönösen támaszkodik egymásra. A statisztika és a történettudomány terén fennálló kapcsolatok elemzése közben szükséges utalni a jelenkor történetírójának a statisztikai anyaggal való kapcsolatára. Történésekkel, gazdasági változásokkal teli századunk történetét aligha lehetne megírni a modern statisztikai anyag felhasználása nélkül. A múlt idők visszamaradt feljegyzéseiből célszerű, ha a történész és a statisztikus statisztikát készít, a jelenkor statisztikai anyaga nélkül a jövő történésze nem tud megfelelő tudományos igényű történelmet írni. Ezt vallja Lederer Emma is: ,,A statisztika elsődlegesen a kapitalista, imperialista korszak egyik legfontosabb történeti forrásanyaga."

2 A marxista történetfelfogás különös súlyt helyez arra, hogy kikutassa a gazdasági élet fejlődésének rugóit, adatokkal alátámasztva vizsgálja a termelési viszonyok változását. Az idealista történelemfelfogás azt állítja, hogy a történelmet az emberek szabad akarata irányítja. Másik nézet szerint az emberek felett álló szellemi és természeti erők az ember akaratától függetlenül határozzák meg az egyének sorsát. A történelmi materializmus szerint az emberek sorsát objektív társadalmi törvények irányítják, azonban nem vakon és nem fatalista módon. ,,Az emberek maguk csinálják történetüket, de adott, őket meghatározó környezetben a meglevő tényleges viszonyok döntenek, bármennyire befolyásolják is ezeket a többi politikai és ideológiai viszonyok."

3 Azt, hogy melyik korban milyen volt a társadalom összetétele, milyenek voltak a termelési viszonyok, milyenek a terméseredmények, lehetetlen vizsgálni statisztika nélkül. A történeti statisztikának — mint a statisztika egyik ágának a tárgyalása során mindenekelőtt magát a fogalmat kell tisztázni. A statisztika története és a történeti statisztika nem azonos fogalom. A statisztika története a statisztikai tevékenység kialakulását, a statisztikai módszertan fejlődését, a statisztikai szolgálat kialakulását tárgyalja a legrégibb időktől kezdve napjaink statisztikai tevékenységéig. A statisztika története tehát a statisztikai tevékenységet kíséri nyomon. Ennek megfelelően a jövőben készülő statisztika is része lesz a statisztika történetének. A történeti statisztika tárgyköre ezzel szemben alapvetően a hivatalos statisztikai szolgálat megszervezése előtti adatokat öleli fel. Ennek megfelelően történeti statisztikának nevesük szorosabb értelemben attf a munkát, amelyet akkor végiünk, amikor a régi összeírásokat a statisztikai módszer segítségével feldolgozzak az elmúlt idők társadalmi és gazdasági viszonyainak megismerése céljából. Ezek a régi összeírások egyrészt alátámasztják a történettudomány megállapításait, az adatok feldolgozása és elemzése révén igazolják, új vagy újszerű megállapításokkal egészítik ki a társadalmi és gazdasági életre vonatkozó eddigi ismereteinket. Ugyanakkor bemutatják a statisztikai adatgyűjtéseknél alkalmazott módszer fejlődését. Ezek az összeírások nem mindig hasonlatosak a mai statisztikai összeírásokhoz. Legtöbbször alkalmi igazgatási célokat szolgáltak (pl. újoncállítás, adókivetés). Végrehajtásuk nem hivatalos statisztikai szervezet által történt; egységes adatgyűjtési,