Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

A térképek alapján megállapítható a települések területének változása, a belés külterület kialakulása, a települések formája, legtöbbször a házak száma is. Sok térkép értékes adatokat szolgáltat a megművelt terület nagyságára és a művelési ágak változására is. III. A TÖRTÉNETI STATISZTIKAI ÉRTÉKŰ ÖSSZEÍRÁSOK VÉGREHAJTÁSA 1. Az összeírások előkészítése és végrehajtása a General-Rechnungs -Direktórium megalakulása előtt A történeti statisztikai értékű összeírásokat a megfelelő korban fontos gazdasági szükségesség hozta létre. Az összeírás során megállapított adó nagyságától függött pl. az ország védelme s a királyi háztartás is jórészt az összeírás eredményére volt építve. Az állam, az egyház vagy akár a világi földesúr gazdasági ereje, hatalma szempontjából fontos érdek fűződött az összeíráshoz. Érthető tehát, hogy az összeírás előkészítésének miért tulajdonítottak nagy jelentőséget. Az országos összeírások tervezetét az országgyűlés elé vitték megvitatás végett. A teljes Összeírás végrehajtása előtt próbaszámlálásokat is végeztek, hogy annak tapasztalatai alapján a végleges utasítás még módosítható legyen. Pl. ,,a népösszeírásnak megbízható módon való keresztülvitele céljából az 1804. június 19-én kelt 13.908. sz. rendelet meghagyta, hogy minden vármegye egy-egy községnek, minden városi törvényhatóság pedig egy-egy városrésznek vagy utcának próbaösszeírását előzetesen küldje fel a Helytartó Tanácshoz, hogy itt meggyőződjenek arról, vajon az összeírás helyes alapon indult-e meg, és jól értelmezik-e az összeíró közegek az utasításoknak elég szövevényes rendelkezéseit. A Helytartó Tanács számvevőségi osztálya ezen próbaösszeírásokat átvizsgálta. Csak midőn a Helytartó Tanács ily úton megbizonyosodott afelől, hogy az összeíró közegek feladatukat helyesen fogták fel, indult meg a tulajdonképpeni felvétel."

30 Miután az országgyűlés az összeírás tervezetét elfogadta, megkezdődött a tulajdonképpeni összeírás munkája. Az összeírás tervezetét a legaprólékosabb módon dolgozták ki. Az összeírás utasításai némelyik összeírásnál több ívnyi terjedelműek. Az utasításokban meghatározták a félreérthető fogalmakat, az egyes kérdőpontokra adandó válaszokat. (Pl. az 1784-es II. József-féle összeírásnál család alatt az utasítás értelmében mindazon egyéneket kellett érteni, kik a családfővel együtt közös élelmezésben részesültek.) Az összeírás előkészítésével a XVI. századtól legtöbbször maga a nádor foglalkozott megfelelő bizottságok útján. Pl. az 1750-es erdélyi összeírás munkáját a nádor mellé rendelt több mint 40 tagú bizottság irányította. Tagjai az ország prímása, a legfőbb bíróságok, a megyék, a szabad kerületek, a városok vezetői voltak. I. Ferdinánd miután megszervezte a királyi kamarát, az összeírások is jórészt a kamara irányítása alá kerültek, amely a XVI—XVII. században a magyar állam gazdasági életének legfőbb irányító szerve volt.

31 A kamara feladata legfőképpen királyi jövedelmek kezelésében és a számadások ellenőrzésében merült ki. III. Károlytól kezdve az országos összeírások lebonyolítását túlnyomórészt a Helytartó Tanács végzi. A jobbágyösszeírások helyszíni végrehajtását a XV. századig a kamaraispánok végezték. Ők bérelték a királytól az adószedés jogát. A XV. századtól a király meg-