Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

Az összeírás eredményeit az összeírok lajstromos jegyzékekben foglalták össze. A lajstromban minden lakás (család vagy háztartás) egy-egy sort nyert és abba kellett a családi állapotára vonatkozó adatokat bejegyezni. A lakások kerületenként folytatólagos sorszámot kaptak és ezenkívül a ház számát is fel kellett tüntetni, amelyben az illető lakások összeírattak. A felvételi lajstromban tehát kettős folyós%ámo%ás volt: a lakásoké és a házaké. A következő rovat „a család atya vagy anya", tehát a családfő nevét tartalmazta, míg a további rovatok egyfelől ennek „minőségét" (a%a% foglalkozását), másfelől családi állapotát mutatták ki („házas, özvegy vagy nőtlen"; elváltakról nem történt említés). A következő rovat címe volt: ,,A kenyérben levő gyermekek és atyafiai száma". Ebben a rovatban kellett tehát a családtagokat kimutatni; de megjegyzendő, hogy a feleséget gyakran nem számították ezek közé és így a felsorolt személyek végösszege rendszerint eggyel kevesebb volt, mint a sommázatban feltüntetett összlétszám.

6 „A szolgálati személyzetnek száma" volt a következő rovat megnevezése. Ebbe a rubrikába kellett bejegyezni a háztartásban élő cselédséget, valamint a mestereknél alkalmazott bennlakó üzleti segédeket is, kiknek száma egyes lakásokban elég magas volt. Ugyanezen rovatban mutatták ki a vármegyei hajdúkat, a fogházban őrzött rabokat és más, hasonlóképpen különlegesebb elhelyezkedésű személyeket is. „A tanuló ifjúság száma" megnevezést viselő rovat, amint az abban közölt rendkívül alacsony számadatok sejtetik, csak a háztartásban élő idegen, tehát kosztos diákokat mutatta ki, a családnak tanuló gyermekei természetszerűleg a „kenyérben lévők" közt soroltattak fel. A következő rubrika címe volt: „Ezen rovatokban foglalt személyeknek sommája". Ez adta a lakásban élő összes személyek létszámát, természetesen az esetleg külön ki nem mutatott feleség betudásával. Az „Észrevételek" rovatában részletezni kellett a lakásban összeírt személyeket (tehát a sommázatot) vallásfelekezet szerint. Öt felekezet került kimutatásra, úm. római katolikusok, ágostai evangélikusok, reformátusok, görögök (nyilván görögkeletiek) és izraeliták. Nem valószínű, hogy az összeírok a lajstromot a helyszínén töltötték volna ki; ez egyrészt nagyon megnehezítette és meglassította volna a munkát, másrészt a lajstromoknak egyöntetű és tiszta írása is arra utal, hogy a lajstromokat az összeírás befejeztével írták meg. Fel kell tehát tennünk, hogy az összeírok a lakásokban csak jegyzeteket csináltak és ezeket a napi munka befejeztével írták át a végleges lajstromba. Erre utal az is, hogy a lajstromokban helyenként előfordulnak olyan esetek, amelyekben az összeírt házakból kimaradt lakásokat utólag írták be későbbi házszámok között. A kész lajstromok általában igen rendesen vannak írva, a sommázat adatai és a felekezeti számok oldalanként összesítve és átvitelezve a lajstrom végén a kerület vagy kerületi rész végösszegeit adják. A többi rovatokat azonban a lajstromokban rendszerint nem összegezték, így a lakások és házak számát sem, amit azért említünk meg külön, mert a házszámozás nem mindig egyezik a házak tényleges számával (némely háznak kettős száma volt és egyes házszámok a felsorolásban hiányoznak). A lakások sorszámozásának végösszege sem felel meg minden esetben a lakások tényleges számának, mert a lakások sorszámozásába nem egyszer becsúsztak számozási hibák, úgyhogy az összeírt lakások tényleges számát nem a legmagasabb sorszám, hanem a beírt sorok összegezése adja meg. Bár az összeírási lajstromok május 7. és 12. napja között keltek, a tanács jelentéseiből kitűnik, hogy az összeírás voltaképpen már 6-án be volt fejezve s így lehet mondani, hogy az összeírok munkájukkal igen gyorsan végeztek. Nyomban ennek