Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

befejezése után megtörtént a választók összeírása is, mely azonban már nem volt statisztikai művelet. Az összeírás eredményeit (összesen 16 766 lélek) a központi választmány május 18-án terjesztette a városi Tanács elé, és ezzel az összeírás művelete végképp befejeztetett. Az összeírás anyagát Sopron város levéltára — a jelenlegi Soproni Állami Levéltár — gondosan megőrizte és az népesedéstörténeti szempontból a városra vonatkozó egyik igen értékes forrásmunka.

7 Arra a kérdésre, hogy ennek a népszámlálásnak anyaga mennyire megbírható, határozottan megnyugtató, igenlő módon válaszolhatunk. Az osztrák kormány által 1850-ben elrendelt általános népszámlálás 16 726 lélekben állapította meg Sopron népességét, amely szám meglepően egyezik a két év előtt talált népességgel. Hogy a két esztendő alatt a város lakossága semmivel sem gyarapodott, azt a szabadságharc vihara és a velejáró veszteségek eléggé indokolják. * A soproni régi összeírások majdnem kivétel nélkül német nyelven készültek, a telekkönyveket és vagyonleírásokat is német nyelven fogalmazták meg. A negyvennyolcas mozgalmak következtében annyira fellángolt a nemzeti lelkesedés Sopron városában is, hogy a Tanács az összeírásra vonatkozó valamennyi rendelkezését magyar nyelven adta ki és az összeíró közegek is az összeírás minden műveletét magyar nyelven hajtották végre. Ez annál inkább elismerést érdemel, mivel az összeíró ívekből több helyen kiviláglik, hogy a hatósági közegek a magyar nyelvet nem bírták tökéletesen, és hazafias felbuzdulásuk mégis arra indította őket, hogy az összes írásbeli munkát — a mutatkozó nehézségek ellenére is— magyar nyelven végezzék el. Ugyanez áll a városi Tanács jegyzőkönyveire is, melyeket ez évben szintén magyarul vezettek. 3. Az összeírás jelentősége és értéke Az 1848. évi összeírásnak a megelőző hasonló műveletekkel szemben oly előnye van, mely értékét magasan amazok fölé emeli. A megelőző összeírások fennmaradt táblázatai többnyire csak számbeli adatokat tartalmaznak, amelyek a lakosság társadalmi és gazdasági struktúrájába csupán csekély bepillantást engednek. Még az 1784—87. évi II. József-féle népszámlálás, ill. népszámlálások is, bár azok a lakosságot bizonyos szempontok szerint tagolják, kevéssé alkalmasak a népesség összetételének beható tanulmányozására, mivel a csoportosítás alapjául szolgáló szempontok túlnyomóan katonai jellegűek és így a felosztás alapján nyert csoportok csak kevéssé felelnek meg demográfiai vagy társadalmi rétegeknek. A Soproni Állami (volt városi) Levéltárban őrzött régi telekkönyvek ugyan bő anyagot tartalmaznak a lakosság foglalkozására vonatkozólag és így bizonyos mértékig alkalmasak társadalmi csoportok megalkotására. Ezek a telekkönyvek azonban kétrendbeli hibában szenvednek: egyrészt csak az adózó feleket sorolják fel, másrészt ezeknek foglalkozását sem tüntetik fel minden esetben és így nagyobb számmal maradnak olyan adózók, kiknek foglalkozását vagy állását nem ismerjük.

8 Arra vonatkozólag pedig, hogy a telekkönyvekben megnevezett foglalkozási ágak mekkora népességet tartanak el, ezek a telekkönyvek semmiféle tájékoztatást nem nyújtanak. Az 1848. évi összeírás legfőbb értéke tehát — a soproni összeírás nyújtotta tapasztalatok szerint — abban rejlik, hogy az egész népességet, illetőleg az összes családfőket név szerint és foglalkozásuknak megjelölésével sorolja fel, feltüntetve a családfő nemét