Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

elé. Az összeírás szerint a népesség száma 16 766 lélek, a választók száma pedig 1143 volt. Ennek alapján a Tanács az 1848. évi 23. tc. értelmében a megválasztandó képviselők (városi képviselőtestületi tagok) számát 94-ben állapította meg, kik június 1-én „meghiteztettek" és erről június 5-én a belügyminiszterhez jelentés tétetett.

4 Ezzel az 1848. évi összeírás soproni munkálatai befejeződtek. 2. Az összeírás végrehajtása A statisztika története és technikája szempontjából nagy érdeklődés fűződik ahhoz a kérdéshez, hogy egy ilyen általános összeírást, aminő az 1848. évi volt, miként hajtottak végre olyan időben, amidőn a statisztika jóformán ismeretlen fogalom volt és az összeírás gyakorlati végrehajtása tekintetében még kevés volt a tapasztalat; sőt az ilyen összeírások iránt érdeklődés sem igen mutatkozott. A Sopronban fennmaradt iratok, sajnos, nem sokat mondanak arról, hogy a város miként hajtatta végre a műveletet, holott ennek ismerete a városi népösszeírás általános jellemzése céljából is tanulságos lenne. Már fentebb említettük, hogy az 1848. évi 23. tc, illetőleg Szemere Bertalan belügyminiszter, 1848 április 20-án kelt rendeletével, írta elő a népösszeírás végrehajtását és Sopron város Tanácsa nyomban hozzáfogott a szükséges előkészületekhez. A Tanács tisztában volt azzal, hogy az összeírást csak decentralizálva, városrészek szerint lehet végrehajtani és e célból szükségesnek látta, hogy a várost 4 kerületre ossza fel, amelyek lehetőleg egyenlő nagyságúak legyenek és így az összeírás végrehajtóira többé-kevésbé egyenlő munkaterhét rójanak; ezért minden kerületben a központi választmánynak öt tagját bízta meg az összeírás vezetésével. Nem tudjuk, mily célszerűségi okok vezették a központi választmányt a város alkalmi kerületi felosztásában és az említett négy kerület határvonalainak megállapításában, mert ezek a határvonalak sehogy sem egyeztek Sopron városának ősidők óta fennálló beosztásával; az így nyert kerületek népesség tekintetében sem voltak egyformák, mert lakosságuk száma 3400 és 5300 között váltakozott. Azonkívül az egyes kerületek a legheterogénebb jellegű városrészeket egyesítették magukban,

5 ahol az összeírás technikája és az összeíró közegeknek eljárása sem lehetett azonos. Ez áll különösen a város külső részeiben szétszórt házakról és Brennberg kőszénbányáról, ahol a nagy távolság és a lakosságnak kisebb műveltségi foka oly nehézségeket támasztott az összeírok elé, amelyekkel a belső részek összeíróinak nem kellett megküzdeniök. Az összeírást, mint említők, a központi választmány tagjai vezették, az összeírás körül felmerült tényleges munkát azonban a fertálymesterek végezték és mivel ezeknek száma kevés volt, nagy munkateher nehezedett reájuk. Az összeírást a minisztérium által megállapított lajstromos minta alapján házról-házra és lakásról-lakásra járva kellett eszközölni. Nem tudjuk, hogy az összeíró közegek minő közelebbi utasításokat vettek kézhez, amelyek szerint a lakosságot össze kellett írniok. Egy mindenesetre bizonyos — és ez nemcsak a miniszteri rendeletből tűnik ki („az illető kerület öszves lakosságát. . . öszve írja"), de a demokratikus korszellem folyománya is volt —, hogy az összeírás kivétel nélkül minden lakóra kiterjedt, tehát a nemességre és papságra is, valamint azokra a néprétegekre, amelyek törvényadta joguknál vagy teljes szegénységüknél fogva a megelőző összeírások alól ki voltak véve. össze kellett tehát írni mindenkit, aki a lakásokban bármely címen lakott és az összeírás időpontjában a városban jelen volt. Kimaradtak azonban a városból távollevő lakosok, így a vidéki birtokokon tartózkodó főurak vagy nemesek.