Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

5. A feldolgozás és a munka félbeszakadása Az összeírás 1820 tavaszán-nyarán — a parasztmozgalmaktól eltekintve — eléggé zavartalanul haladt előre. Cziráky 1820. július végén megindíttatta a classificatio munkáját. A munkát — általában a királyi biztosok elnöklete alatt — a korábban megválasztott, ill. kijelölt classificatoria deputatio-k végezték. írott munkálatuk öt pontra terjedt ki: 1. hány osztályba sorolandók a törvényhatóságok helységei, s az egyes osztályokba hány helység tartozik; 2. az egyes classis-okban hány hold szántó, ill. kaszáló jut az egész jobbágytelekre; 3. miképpen legyen kiegyenlíthető a rendezésnél a szántóban, rétben stb. mutatkozó hiány a másfajta földterületekben mutatkozó többlettel; 4. hogy egyenlítsék ki az egy falu határán belül a termékenység terén fennálló különbségeket? 5. a constitutivum-ba vegyék-e fel a szőlőket, vagy sem? Az első bajt az okozta a classificatio-nál, hogy a törvényhatóságok osztályozó bizottságai rendkívül alacsonyra szabták meg a telki állomány terjedelmét. Amellett innen-onnan is panaszkodó földesurak fordultak a Guberniumhoz: birtokukat nem a megfelelő osztályba sorolták, hiszen annak földje jó, a vásárhely közel van stb. A tiltakozás oka: az alacsonyabb számú classis-okban, ahova a legkedvezőbb helyzetben levő falvak kerültek, kisebb telki állományt szabtak meg, mint a magasabb számúakban. A bizottságok munkálatainak a törvényhatóságok marchalis gyűlésein kellett volna megvitatásra kerülniök. A nemesi ellenállás lángja azonban harmadszor is felcsapott: a legtöbb helyen nem vették tárgyalás alá az operatum-ot, újból országgyűlést követeltek stb. A rendezést irányító szervek azonban nem voltak hajlandók további huzavonára; sem Cziráky, sem Bánffy nem tartotta szükségesnek újabb törvényhatósági gyűlések tartását az osztályozás dolgában.

14 Ezzel már csak a királyi resolutio hiányzott az osztályok és a telki állomány megállapítását illetően — s ezen a ponton a munkálat egyszerűen félbeszakadt. Közvetlen magyarázatunk nincs a dologra, az azonban tény, hogy az Erdélyi Udvari Kancelláriának az úrbéri rendezés e szakaszára nézve kelt felségelőterjesztései még 1835 táján is eldöntetlenül hevertek.

15 Túlságosan nehéznek találta a problémát az udvar, nemesi ellenállás és parasztmozgalmak egymás ellen ható, de végeredményben mégiscsak a rendezést akadályozó szorításában? Ebben kell az egyik főokot sejtenünk. A másik: Bécs így is megtalálta a maga számítását. Az udvar jobbágyvédő politikájának általában az adóalap biztosítása volt a fő mozgatója. 1822. augusztus 15-én királyi rendelet adta tudtul: az elkövetkező katonai év kezdetétől, 1822. november 1-től az adó conventionalis pénzben hajtandó be.

16 Ha nem sikerült a földesúri szolgálatok csökkentése útján biztosítani a magasabb adózást, ez az út is megfelelt az udvar számára. Nem is csalódott. Erdélyben végrehajtották az adónak ércpénzben való beszedését. 6. Az összeírás corpus-a A félbemaradt rendezési kísérlet eredményeképpen rendkívüli értékű összeírás maradt az utókorra; előbb közigazgatási célokra (az 1846/47-i erdélyi országgyűlés rosszemlékezetű úrbéri törvényének is ez a felvétel szolgált alapjául, s még évtizedekig használták igazgatási feladatok megoldásánál az anyagot), ma már kizárólag a tudomány szolgálatára.