Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

nyéket. A törvényhatóságok — a két érdekelt szász törvényhatóság és Fogarasvidék kivételével — élesen tiltakoztak a rendezés országgyűlés nélküli intézése ellen. Conscriptorokat és classificatorokat is csak néhányuk rendelt ki. Cziráky így — jelentéseket tévén a történtekről az udvarnak — csak a tőrcsvári uradalomban és a hét bírák jószágában indíttatta meg 1819. október 20-án az összeírást.

7 Előző nap kelt az az udvari rendelet, amely erélyesen elutasította a törvényhatóságok követeléseit az országgyűlés iránt, s fenntartotta korábbi rendszabályait. Megrovásban sem volt hiány a „renitensek" címére — s tetszésnyilvánításban sem azoknak, akik kiküldték conscriptoraikat. Bánffy azonban,

8 sőt maga Cziráky sem tartotta helyesnek a rendelkezés azonnali végrehajtását.

9 Cziráky újabb — december. 7-i — kérésére 1820 januárjától márciusig ismét marchalis gyűléseket tartottak az ügyben; az eredmény a korábbi volt. Az udvari biztosnak azonban ekkor már a kezében volt az a december közepe tájáról származó királyi kézirat, amely úgy döntött: újabb nehézségek esetén az illetékes királyi biztos maga jelölje ki s indítsa útba a munkálat végrehajtó apparátusát.

10 Némi izgalmat most már csak két röplap váltott ki: az egykori testőríró Naláczi József „Conspectus"-a

11 és egy jó vastag hangú röpirat, amely egyenesen XVI. Lajos példájával ijesztgeti I. Ferenc „erdélyi dictator"-t.

12 4. Az összeírás és problémái Maga az összeírás az eredeti tervhez képest jókora késéssel, 1820 tavaszán indult meg. Menetéről nincs lényegesebb új mondanivalónk: a rendezés kezdetén kiadott instructio-k szerint folyt le. „Üj momentum" csak a nemesi ellenállásnak egy ponton mutatkozó élesebb kísérlete volt (Kendeffy Ádám, később Wesselényi mellett az erdélyi ellenzék vezére, megpróbálta eltiltani birtokai összeírását)

13

, másrészt pedig az összeírás által az ország különböző területein kiváltott parasztmozgalmak. Ez utóbbiakkal itt nem foglalkozunk részletesen; ismertetésük túlduzzadna e dolgozat keretein. Az összeírás során felmerülő problémák a dolog természeténél fogva nem mozogtak széles skálán. Gondokat okozott a nemesi föld, a szabad székely-földek kérdése is; a legtöbb vitára azonban az adott okot, hogy válik el a földesúri föld és a jobbágyok, a falu tulajdona. Az árutermelés oly fokán, amelyen az erdélyi mezőgazdaság ez idő tájt állt, nincs okunk a meglepődésre a jobbágyföldek, közföldek, egyházi fundusok, rétek, legelők, erdők elvételére vonatkozó nagyszámú panaszon. A parasztok ti. megragadták az alkalmat joguk vindikálására vagy legalábbis hangoztatására. Egyéb jogaikban (kocsmajog stb.) is több helyütt megsértve érezték magukat. Felvetette aztán az összeírás a különleges helyzetű községek problémáit is. (Olyan mezővárosét, mint Szászrégen; régi kiváltságokkal rendelkező helységekét; Szeben város falvaiét és a hét bírák jószágainak községeiét. Akadt olyan falu is — Bátos —, amely a XVIII. században és a XIX. század elején megvásárolva határát, megváltotta magát a szolgálatok alól.) Végül igen számos helyen találtak az összeírok korábbi urbáriumokra vagy szerződésekre.