Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

tisztikai feldolgozása azonban a falvakra vonatkozó hasonló jellegű kiegészítő anyag nehézkesebb hozzáférhetősége következtében nehezebben készíthető. Tagányi Károly: „Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei" cím alatt a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1896. évi kötete 110. és 206. lapjain az összeírás összesített eredményeit közli. Meg kell még említeni Tömböly János: „Vas vármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján" című Pécsett, 1939-ben megjelent, 48 lapra terjedő értekezését, amelyben az összeírás alapján ismerteti a megye mezőgazdasági, állattenyésztési, ipari és kereskedelmi viszonyait. Értekezése végén táblázatokban közli az összeírás eredeti felvételének, valamint az 1831—32. évi helyesbített összeírásnak a megyére vonatkozó összesített adatait. Az adatok között, mint általában a többi törvényhatóságnál is észlelhető, gyakran egészen jelentékeny különbség mutatkozik a helyesbített összeírás javára. A tanulmány az eltérések okainak magyarázatába azonban már nem bocsátkozik. A helytörténetek monografusai a történeti irodalomban az összeírás adatait — legtöbbször az összeírás céljának és egyben forrásértékének minden magyarázata nélkül közlik és ezért az ilyen forrásközlésben szereplő adatok alig használhatók. Mint a fentiekből megállapítható, az összeírás a magyar történettudomány és a történeti statisztika számára nagy jelentőséggel bír. A különböző rovatokban található számok, a különféle összesítések nemcsak tájékoztató jellegűek. Sokkal nagyobb jelentőséget ad az összeírásnak mindezeken túl az, hogy az összeírás számoszlopaiból — természetesen a bennük kifejezett adatok helyes értékelésével — a történeti statisztikus megfelelő következtetéseket vonhat le és ezeknek a következtetéseknek a világánál láthatja meg és elevenítheti fel az országot fenntartó legszélesebb népi rétegeknek, az ország adóterheit viselő dolgozóknak múltbeli életét. Bottló Béla JEGYZETEK 1 A bizottság összetétele a következő: A főrendek táblája részéről az ország prímása, a váci püspök, a tárnokmester, a magyarországi tartományi főbiztosság igazgatója és aligazgatója, 5 főispán és 2 főúr. Az alsótábla részéről: a helyettes személynök. A Királyi Tábla részéről: az alnádor, továbbá egy-egy nádori és személynöki ítélőmester. Horvátország részéről: egy alispán. A papság részéről: 2 egyházmegyei káptalani követ. A megyék részéről: az ország különböző vidékeiről 18 követ. A kerületek részéről: a jászok és kunok nádori alkapitánya, valamint a hajdúvárosok főkapitánya. A szabad királyi városok részéről: 4 magyarországi és 1 horvátországi szabad királyi város követe. 2 O. L. József nádor lt. 3 A legtöbb törvényhatóságnál több alkalommal is előfordult, hogy a törvényhatóság anyagát a Regnicolaris Deputatio az újabb kiegészítés alapján ismét tárgyalás alá vette, a felterjesztett kiegészítő jelentést újra megészrevételezte, további pótlásokat kért. Így egyes törvényhatóságok összeírási anyagának felülvizsgálatával a többszörös kiegészítés kérésének következtében a Regnicolaris Deputatio még 1835-ben is foglalkozott. 4 Terjedelme 1 Csomó. Az iratanyag tárgya a következő: Az országgyűlés által az összeírás végrehajtására kiadott utasítás: „Instructio pro Dominis Regnicolarem Conscriptionem peracturis Deputatis in sequelam Articuli 7-mi Anni 1827 elargita. Pesthini, Typis Nobilis Mathiae Trattner de Petróza 1827.", valamint az országos összeírást megelőzőleg néhány