Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

felaprózódása, az egész telkek csökkenése, a fél és negyed telkek számának a növekedése. Megállapítható, milyen mérvű földfoglalásokat hajtottak végre az egyes földesurak azáltal, hogy az elhagyott jobbágy telkeket a majorsági birtokaikhoz csatolták. A dicajegyzékek feltüntetik az elhagyott házak számát, — az olyan telkeket, melyeket az összeírás idején nem műveltek — feltüntetik a puszta telkeket, az üresen álló jobbágyházakat, leégett házakat. Mindezek az adatok a XVI—XVII. század társadalmi és gazdasági képének helyes megrajzolásához nélkülözhetetlenek. b) Urbáriumok . A statisztikai összeírások legősibb fajtái a földesúri összeírások. A földesúr ismerni akarta vagyonát, a birtokán levő népességet. A Karolingok földkönyveit, Hódító Vilmos Domesday Book c. könyvét — mely leírja a birtokosok és a birtokok adatait; a terület nagyságát, művelési ág szerinti megoszlását, a birtokot művelő jobbágyság, cselédség számát — ilyen törekvés hozta létre. Dánia földkönyvei, melyek 1231-ből származnak, II. Frigyes császár leírása a szicíliai korona javakról, vagy akárcsak az első magyar királyok adomány levelei, melyek egy-egy meghatározott terület elajándékozásával kapcsolatban írják le a birtok adatait, az úrbéri összeírás őseinek tekinthetők. Ugyancsak az urbáriumok számanyagához hasonló adatokat tartalmaznak az úgynevezett kiváltságlevelek, melyekben a földesúr a hatalma alatt álló népesség jogait és kötelezettségeit szabályozza. Az első igazi urbáriumok — melyek kifejezetten a jobbágyok szolgáltatásait szabályozzák — a XV. század elején jelentkeznek. A XI—XIV. századi urbáriumok történeti statisztikai célra még alig használhatók. A XVI. századtól kezdve az urbáriumok egyre inkább táblázatos formában közlik adataikat. Az ilyen táblázatos urbáriumok egyik említésre méltó példánya a Pentz János kamarai tisztviselő által készített 1699. évi jászkun urbárium. Ez a Jászságnak és a Kunságnak a német lovagrend számára történő eladása alkalmával készült. Tartalmazza a Jászság és a Kunság területére, gazdasági, népességi viszonyaira vonatkozó adatokat. Az urbáriumnak Jászberényre vonatkozó egyik lapját mintaként mellékelten közöljük. A XVII—XVIII. századi urbáriumok tartalma egyre inkább kötöttebb lesz; általában az uradalmakhoz tartozó falvak, birtokok leírására, az uradalomban élő népesség számára, társadalmi megoszlására (tisztviselő, jobbágy, házas, hazátlan zsellér, szolga, szolgáló, kézműves, pásztor), gyermekeinek számára, életkorára, a jobbágyok telkeinek nagyságára, úrbéres szolgáltatásaira, állatállományára terjed ki. Becsesek az urbáriumok adatai építészettörténeti és településtörténeti szempontból is. Építészeti vonatkozásban sok adat található a régi várakra, kastélyokra, azok keletkezési idejére, romokra és parkokra. Leírják a gazdasági épületeket, azok építőanyagát, az új építkezéseket. (Pl. a Borsod megyei urbáriumokban megtalálható az 1556-ban elpusztult Dédesi vár leírása, a Borsodi vár, az Ónodi vár, a híres tibolddaróci Majthényi kastély, Vadna és Galgóc várak leírása.) Az urbáriumok nem országosan egységes elvek szerint, nem azonos időpontban készültek — adataik uradalmanként szűkebbek vagy részletesebbek —, éppen ezért anyaguk elsősorban a helytörténeti és gazdaságtörténeti kutatásoknál, statisztikai monográfiáknál használható fel. (Kivételt képeznek természetesen az 1767. jan. 13-i úrbéri pátens és az 1832/36. évi úrbéri törvény értelmében készült országosan egységes minta szerint készült összeírások.) Nagy értékük abban van, hogy míg a 2 A történeti statisztika forrásai 17