Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás

zásából még nem következtethetünk teljes bizonyossággal viselőjének nemzetiségére sem.

26 Acsádynak, úgylátszik nem voltak ilyen aggályai. Kialakult elvek és ily elvek kialakítása nélkül, laikus feldolgozó gárdájával merészen nekivágott a nevek nyelvi alakjának elemzéséhez. Munkatársai a gyors iramban folyó feldolgozó munka egyik fázisaként igen rövid idő alatt osztályozták az összeírások hosszú névsorait. Jellemzésül e munka alaposságára elég annyi, hogy egyáltalán nem ismertek bizonytalan, vagy megfejthetetlen, olvashatatlanul elírt nyelvi alakot. Ilyen módszerrel valóban nem születhettek megbízható eredmények, s az Acsády által a nevek alapján közölt nemzetiségi adatokban valóban sok a hiba. A minősítést végzők (— magyarok —) tévedései önkéntelenül is főleg általában a magyarság javára történtek, nemcsak a bizonytalannak minősíthető, hanem sokszor a minden kétséget kizáróan idegen népi eredetre utaló nevek magyar névként való elbírálásával. Ennek bemutatására csak néhány példát ragadunk ki a sok közül: Borsod megyében 1715-ben és 1720-ban is egyedül Egerben mutatnak ki néhány idegen nevűt. A magyar nevűeknek minősítettek között 1715-ben ilyenek fordulnak elő: Arnót: Monoczki, Kropuch; Diósgyőr: Cservenák, 2 Frigyik; Pálfalva: Steczó, Ramacs; Miskolc: Bercsik, Nóvák, Petrák; Rakaca: Czapik, Tiszocki; Vámos : Popovics; 1720-ban Abod: Tomorszki, Kisiczki, Poraczki, Malik. Zala megyében a magyar nevűek között szerepelnek (1715-ös adatokból): Nemcsics (Nagykutas), Zupanek (Boldogfa), Rusics (Alibánfa) stb. Különösen súlyos tévedések történtek a román nevek elbírálásánál. A Biharban, Szatmárban,Krasznában összeírt nagyszámú magyar lakosság láttán maga Acsády is gyanút fogott s a meglepő eredményeket azzal magyarázta, hogy a lakosokat maguk az összeírok látták el magyar nevekkel. A hiba valójában inkább a nevek minősítésénél történt. Munkatársai láthatóan egyáltalán nem ismerték a román családneveket, s így természetesen nem is ismerhették fel őket. Tömegesen magyar nevűeknek minősítik tehát a tősgyökeres román nevek nagy többségét. Magyar nevek szerintük például Opra (Petegd), Pintye, Bekan (Magyargyepes), Dan, Alek, Kopacsan (Apáti), Nikora (Ménes), Alb, Jon, Gawruca, Pasku, Buczjan (Almamező) stb., stb. Ilyen névelemzési módszerrel valóban nem csodálkozhatunk Bihar helyenként tisztán románok által lakott egyes községeinek teljes elmagyarosodásán. A hibák oly feltűnőek voltak, hogy azokra Acsády is felfigyelt s később számításokat is végzett a nyilvánvaló tévedések kiigazítására. Ezek azonban a községi és megyei adatok hibáit továbbra sem szüntethették meg, csak a legszembetűnőbbekre korlátozódtak s egyébként sem voltak sikeresek. Ilyen körülmények között a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó eredmények korántsem tekinthetők megbízhatóknak. IV. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA ACSÁDY ÁLTAL VÉGZETT SZÁMÍTÁSOK MENETE Míg Tagányi említett felszólalásában az összeírások gazdaságtörténeti adatainak nagy bőségét hangoztatta és emelte ki, a kiadók célja a forrásanyag közzétételével elsősorban az ország török utáni népességi viszonyainak bemutatása volt. Erre az összeírásokat községről községre haladó hosszú névsoraik tették kiválóan alkalmassá. Az adózó családfők adatainak birtokában már nem látszott nehéznek sem családtagjaik, sem az összeírásból kihagyott adómentességet élvező néptömegek számának meghatározása s ily módon az ország népességszámának megközelítően pontos megállapítása.