Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
belül pedig a községek betűrendjében, külön az 1715. és külön az 1720. évi összeírásból, az alábbi adatcsoportokat és adatokat közli: I. „A háztartások száma a népesség jogi állapota szerint." Ide kerültek az összeírások első rovatából kijegyzett adatok. A megszámlált családfőket a társadalmi megoszlás szerint (az összeírások elbírálását követve), ,,nemes, mezővárosi polgár, jobbágy, zsellér, taksás és szabados, egyéb" csoportokra választották szét, majd összesítésükkel a községek összeírt adózóinak összlétszámát is megadták. II. A „Gazdasági állapot" rovat egyrészt a mezőgazdaságra vonatkozó területi adatokat, másrészt az iparból és más forrásból származó jövedelmet sorolja fel. Az itt közölt adatok az összeírások 2., 3., 4., 5., 14., 16. és 17. kérdőpontjaira adott válaszok feldolgozásának felelnek meg. A mezőgazdasági adatok sorrendje: a szántóföld, irtvány, rét és szőlő területe (az első kettő pozsonyi köblösben, a rét kaszásban, a szőlő kapásban). Ehhez a részhez csatlakozik még egy, a malmok számát tartalmazó rovat. A „Jövedelem" részben a „malomból, mészárszékből, kocsmából, ipar és kereskedésből, más forrásból" származó évi tiszta jövedelmet tüntették fel (forintban). Megjegyzendő, hogy valamennyi rovatot a felsorolt nagyobb területi egységeken belül összesítették isA 3. és 4. számú táblázatokban „Magyarország (illetve Erdély) adóköteles népessége foglalkozás szerint" némileg megtévesztő táblacím 22 alatt csak a „I. Bányászok és bányamunkások, II. Ipar, III. Kereskedők, IV. Más foglalkozásúak" adatait közlik területi egységek szerint, a községek betűrendjében. E táblázatok az adózó háztartások számán kívül a bányászok kivételével az adó alapjául szolgáló évi jövedelem összegét is mindenütt feltüntetik. Az iparosokat iparágak szerint sorolják fel, méghozzá igen részletesen, a következő 23 iparág sorrendjében: „Ács, asztalos, borbély és sebész, csapó, csizmadia, fazekas, kádár, kerékgyártó, kovács, kőműves, kötélverő, lakatos, mészáros, mézesbábos, molnár, pék, posztónyíró, szabó, szíjgyártó (nyerges), szűcs, takács, tímár, varga (cipész)" — melyekhez az „egyéb iparosok" és az „iparág megnevezése nélküliek" sorai után az iparosok községenkénti összes száma járul. (Egyébként az I—IV. rovatban összeírtak számát és jövedelmét is összegezik.) Az 5. rész „országos főösszesítés" az 1. és 2. részben közölt adatokról, végül a 6. az „Izraeliták összeírása", részben foglalkozás, részben megyénkénti számuk szerint. Ezzela„Táblás kimutatások" sora lezárul ugyan, a munka harmadik fő részében, a „Különös rész"-ben azonban még sűrűn találkozunk az összeírásokból kijegyzett különböző adatokkal. Ebben a részben Acsády a számításainak alapjául szolgáló vagy azokat módosító közlések és megjegyzések mellett többé-kevésbé rendszeresen közli a község lakói által használt puszták (praediumok) neveit, a terméshozam szerint osztályozott földekről és szőlőkről található összesítéseket, az „egyéb iparosok" rovatában összevontak mesterségét, s általában minden további számadatot és szövegrészt, mely valamely szempontból érdeklődésre tarthatott számot. Ennek elbírálása természetesen a feldolgozó munkában résztvevő személyek feladata volt, s így ezeknek az adatoknak közlése már nem következetes. Sem ezeknek, sem a további kérdőpontokra adott többi válasznak teljes közzétételére már nem volt sem elegendő hely, sem a közreadásukra alkalmas megfelelő forma. így az összeírások teljes anyagának eléggé jelentékeny része kiadatlan maradt. Különösen fontosak a kiadatlan adatok közül a mezőgazdaság helyzetéről tájékoztató gazdag feljegyzések. A művelési formákra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból, a háromnyomásos gazdasági rendszer, illetve a fordulókra nem osztott földek területi elterjedésének vizsgálatából eltérő történeti fejlődés határvonalát húzhatjuk meg. A földközösségek továbbélésének bizonyítására kiválóan alkalmas