Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
Az adóalap megváltoztatására, a legmegfelőbb, korszerű adózási mód megtalálására irányuló törekvés elvezet az összeírás céljának kérdéséhez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az adóterhek igazságos szétosztásának a nép üdvét szolgáló frázisa mögött nem az adó csökkentésére irányuló szándék húzódott meg, hanem az új adózási rendszer bevezetésével, állandó, biztos alapokra helyezésével inkább az adóbevételek növelése volt az összeírás célja és elsőrendű feladata. Az adóbevételek fokozása a kincstárnak több szempontból is rendkívül fontos volt. Első helyen kell itt megemlítenünk az 1715: VIII. tc. által elrendelt állandó katonaság fenntartásához való fokozottabb hozzájárulás szükségét. Nyilvánvaló volt, hogy a hadsereg jelentős terhét a magyar jobbágyok s nem a bécsi udvar fogja viselni. Nem véletlen, hogy az összeírást elrendelő 1715: LVII. tc. e törvénnyel egyidejűleg került tető alá s tulajdonképpen amannak szerves velejárója, majdhogynem végrehajtási utasítása (bármennyire igyekeztek is e kapcsolatot ötven törvénycikk közbeiktatásával s az összeírás elrendelésére ürügyként felhasznált, bizonyos adóhátralékokról szóló szövegrész odabiggyesztésével eltitkolni). 5 Az állandó hadsereg költségeinek fedezésén kívül az udvarnak egyre romló pénzügyi helyzete miatt is gondoskodnia kellett újabb adóbevételekről. A török elleni hadjáratok, majd a spanyol örökösödési háború óriási költségei az államadósságokat hatalmas mértékben megnövelték. A nagy kincstári tartozások a Habsburgok házi bankárait, az Oppenheimereket is hitelképtelenné teszik és a bank bukása súlyos, egyre fokozódó válságot idéz fel. 6 A csődből csak egy út vezetett ki: az állami bevételek növelése, ill. a kiadások csökkentése s a bécsi kormányzat nem is mulasztott el egyet sem a kínálkozó lehetőségek közül. A bányavárosok és kamarai birtokok jövedelmének fokozása, az alkalmazottak létszámának és fizetéseiknek leszállítása, hatalmas állami gulyák létesítésének fantasztikus tervei 7 mellett nyilvánvaló volt az adóbevételek sürgős növelésének szükségessége is. Természetesen a törvény által hangoztatott s Acsády által egyetlen célként elfogadott, fennkölt szempont: az adózás aránytalanságainak megszüntetése is szerepelt az összeírást sürgető és létrehívó okok között. Valóban csaknem mindegyik megye sokallta a nádori concursusokon megállapított portaszámok alapján rájuk kivetett adó összegét, s kérte indokolt mérséklését. A kérdés állandóan foglalkoztatja az országgyűléseket és nem lekicsinyelhető nehézségeket, örökös súrlódási felületet jelent a nemzet és uralkodó közötti kapcsolatban. A panaszoknak különben lehetett némi alapja. 1696 óta nem volt országos összeírás. 8 A közben eltelt csaknem húsz mozgalmas év eseményei — a török elleni meg-megújuló hadjáratok, a Rákócziszabadságharc véres küzdelmeivel kapcsolatos pusztítások, hatalmas pestis-járványok, majd a meginduló telepítések — jelentős változásokat és eltolódásokat hoztak létre a népesség megyénkénti megoszlásában, létszámában, vagyoni helyzetében. A vitában csak a tények dönthettek s e tényeket csak egy újabb országos adatfelvétel tárhatta fel. Előkészítéséhez a fontosságának megfelelő igyekezettel láttak hozzá. Mintául az 1696. évi összeírás szolgált. Az ott tapasztalt hibák és hiányosságok kijavítása érdekében mindenekelőtt az utasítások pontos szövegének kidolgozására volt szükség. Maga az összeírást elrendelő törvény ugyan rendkívül szűkszavú (mindössze négy szakaszból áll, ebből is az első adóhátralékok és elengedésük ügyében rendelkezik) 9 , ezt azonban ellensúlyozza az országgyűlés által készített mintalapok és utasítások részletessége. A munka egyöntetűségének, a feljegyzésre kerülő adatok formai azonosságának érdekében felsorolták a kérdőpontokra adható válaszok összes lehetséges változatát, s mintául egy-egy előre kitöltött űrlapot is készítettek.
