Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

nem minden utasítás kiemeli, hogy a részaratók részesedése után ki kell venni a dézsmát. A részaratókra mondják, hogy sarlójukkal keresik kenyerüket. Az aratórész nagysága nincs a dézsmajegyzékekben, ezek adataiból azt kikövetkeztetni sem lehet, tehát más forrásokhoz kell fordulni.

55 b) Bércséplés. Az egyházi és világi földesurak meg a kamara is a beszedett tizedet bizonyos részért csépeltették, nyomtatták el. A cséplési számadásokban a cséplők részét rendszerint pontosan feljegyzik. Általában a 10. egység a rész, olykor a 11., de szűk termés idején csak a 14., bőséges aratásnál viszont hatodán is csépeltek. A számadásokból másfél évszázadra hiánytalan statisztika állítható össze, amely a részesedés nagy állandóságát mutatja. Az is megállapítható, hogy a cséplők táplálkozására (intertentio) minden egész köböl rész után kiszolgáltatott fél köböl gabona, az ún. „ebéd köböl" (cubulus prandialis), normális viszonyok között szintén állandó. Befolyásolta a cséplőrészt a munkásbőség. Nem egy esetben történt, hogy a magasabb részesedést követelő helybeli munkások helyett meszebb vidékről hoztak cséplőket kisebb részesedésért. A cséplőrész mentes volt a tizedtől.

56 c) Fuvarozás. A dézsmásnak munkája végzése közben is szüksége volt fuvarra, a nagy mennyiségű tizedgabona behordása a mezőről asztagokba, azután a kicsépelt szem központi magtárakba szállítása ugyancsak bérszekerekkel történt, így a számadásokban sok a statisztikai adat a fuvarbérekre. A béreket befolyásolta az út hossza, minősége, karbantartottsága, a szállított gabona neme és fajsúlya, a közbiztonsági viszonyok stb. Előfordulnak átlagárak is.

57 d) Ké%i napszám. A vonatkozó adatok egész sorát találjuk a számadásokban. Talán a legtöbbször a szőlőmunkákét, mert a borvidékeken a napszámos kora tavasztól késő őszig, nyitástól takarásig állandóan talált munkát. Más bérmunkák a szénakaszálás, az ásás, a kőhordás, az árokásás, várak körül azok javítása. A várak udvarbírói számadásaiban, valamint a borbevétel elszámolásában feljegyzik a pintérek, ácsok és más kézművesek, továbbá a hordómosók, hordójavítók és még sokfajta kézi munkás napszámát. Arra persze nincs terünk, hogy akárcsak néhány munkafajtára is statisztikai bértáblát közöljünk, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a napszámok az ország egész területén azonos időpontban nagyjában azonosak voltak. Pl. a Pozsony megyei Szentgyörgy szőlőiben az egyes munkafajtákért ugyanannyi napszámot adnak, mint az Abaúj megyei Hejcében, a Nyitra megyei oláhújvári és nagytapolcsányi provizor által kifizetett napszámok azonosak a Huszt vára számadásaiban feljegyzett napibérekkel. Szőlőmunkáknál a napibér mellett ismert már a XVI. század közepén az átalány, egy darab szőlő összes munkálataira átalányban alkudtak meg. Jelentkezik a férfi és női munkaerő megkülönböztetése. 1555-ben Huszt várában dolgoztak férfiak, nők és fiatalkorú munkások. A férfiak átlagos napibére 10 dénár, az asszonyoké csak 6, bár a számadás szerint is ugyanazt a munkát végezték, a fiatalkorúak pedig még kevesebbet, 4 dénárt kaptak. Nyáron a napszám a télinek legtöbbször a kétszerese. Egy hold fű kaszáló napszámja 16—20 dénár. A napszámbér-statisztika a munkás szükségleteinek árához viszonyítva igen alkalmas a munkás életkörülményeinek megvilágítására. Ismét hangsúlyozni kell azonban az itteni bérek és más forrásokban található hasonló számadatok összevetésének és ellenőrzésének szükségességét.

58 e) Konvenciók. A nagybirtokon belül és az egyes várgazdaságokban foglalkoztatott urasági alkalmazottak, prebendáriusok, konvenciósok nagy része nincstelen zsellér. Szolgálatukért konvenciót kaptak, mely pénzből és természetbeniekből: élelemből és ruházatból állott. Az egyes várak udvarbírái elszámolásában és a tized felhasználásáról vezetett számadásokban jelentékeny számú konvenció maradt fenn 1C9