Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

lettük fontos tényező az állatállomány. Borsod megye muhi járásának népessége 1548-ban gabonatermése alapulvételével a következőképpen oszlott meg:

39 0—5 keresztet termelt 3,5% 5—20 keresztet termelt 40 % 20—50 keresztet termelt 30 % 50—100 keresztet termelt 13 % 100—200 keresztet termelt 8 % 200 kereszten felül 5,5% összesen 100 % A kenyerét sarlójával kereső első kategória, a részes aratók (1. 108. 1. a) pont) a népesség legkisebb része, a legnagyobb a szegényparaszti réteg, amelynek termése legfeljebb 20 kereszt. A középparasztság száma nagyjában megfelel a szegényparasztságénak. Viszonylag nagy erőt képvisel a jómódú parasztság, igaz, hogy túlnyomó többségét Mezőkövesden írták össze, ahol a népesség csaknem 19%-ának 200 kereszten felül volt a gabonája. Teljes értékű statisztikai táblázatot azonban csak akkor nyerhetünk, ha a gabona mellé felsorakoztatjuk az egyes termelők további gazdasági forrásait: a bortermést, valamint a dézsma jegyzékekben szereplő állatállományt. Módot nyújtanak a dézsmajegyzékek a termelt gabonának szem-, sőt pénzértékben történő meghatározására. Az előbbire a tizedgabona cséplési számadásai használhatók (olv. a 11/3. alfejezetet), az utóbbira a különböző számadásokban található gabonaárak. Bár a parasztok saját cséplési eredményeit nem ismerjük — az itt-ott bemondott eredmények töredékesek — alapul alig vehetők, a tizedgabonából kicsépelt szemnél kevesebbet a parasztnál maradt gabona keresztje sem adott. Ugyanígy az árak átlagárak, a nyugtákból, az udvarbírói számadásokból és a kamarai extractusokból, valamint más nem dézsma-forrásanyagból kiegészíthetők. Egyes esetekben falcaturában, vagy magyarul az ennek megfelelő kisholdban jegyzik fel a kaszált (azaz kévébe nem kötött, hanem kalangyába rakott) gabona mennyiségét, más esetekben holdak szerint boglyákban adják meg, ezekre már ritkábbak a cséplési eredmények, mert az egész XVI. században, de még a XVII.-ben is igen gyakran — sokszor bevett szokás alapján — a kaszált gabona nem volt természetben dézsmaköteles, váltópénzt fizettek utána.

40 Hangsúlyozni kell az összes számadatokra, hogy azok itt sem abszolút értékek, a kifejtett okok következtében hibaszázalékkal kell számolni. A százalékszámot sok feldolgozás eredményeképpen lehet majd meghatározni. De az mégis bizonyos, hogy a termés mennyisége mind keresztben, mind szemül legalább annyi mindig volt, amennyit a dézsmában feljegyeztek, ezek a számok tehát ismételten alsó határt jelentenek. Különösen a nyugtalan és háborús időkben kelt jegyzékek adataival szemben szükséges óvatosság, amint azt a túloldali táblázat bizonyítja. 1588-ban a kisborsodi járásnak kilencedjét és tizedjét egyaránt a kamara részére szedték be és megmaradt külön füzetben mind a két dézsma jegyzéke. A decimátor és nonátor két különböző személy. A tized jegyzékét 1588. szept. 10-én nyújtották be a kamarához, a kilencedjegyzéken nincs kelet, de a kilencedet nyilván egy időben hajtották be a másik dézsmával. A következő tábla a két jegyzékből három helységet, illletve azok adatait közli, Edelénynél az első 19 dézsmaadó nevével, a másik kettőnél teljes névsorral.

41