Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai
megye népesedési grafikonját rajzolja meg a dézsmalajstromok számsoraiból másfél évszázadon keresztül, 28 Maksay Ferenc pedig Érendréd községre közli szintén csaknem másfél évszázadra terjedően évről évre a dézsmaszámadások népesedési adatait, valamint táblázatot a község lakói gazdasági erejére a dézsmajegyzékekben szereplő terméseredményeik alapján. 29 Régebbi munkák közül említjük Szeged történetét 30 és a tihanyi apátság birtokain élő jobbágyság 1585—1589. években elért terméseredményeire vonatkozó, a dézsma adatai alapján készített számadásokat. 31 Legújabban Szabó István kiadta teljes szövegben Bács, Bodrog és Csongrád megyék legkorábbi, 1522. évi dézsmajegyzékeit. A kiadvány alkalmas arra, hogy az eddiginél nagyobb mérvben felkeltse az érdeklődést a forrásanyag iránt. 32 Tudomásunk szerint széleskörű adatgyűjtést végez Nemeskéri Kiss István már több év óta részben népesedési, részben társadalomtörténeti és közgazdasági problémáknak a dézsma adataival történő megoldására. Munkája nagy eredményeket ígér. Általánosságban mégis meg kell állapítani, hogy csak legújabban, amikor a kutatás egyre inkább a történelmi élet számszerűségeit keresi, a történeti jelenségeknek számadatokkal való dokumentálását kívánja, amikor a marxista történetírás nagy súlyt helyez a termelőerők fejlődésének tisztázására, s ehhez a jegyzékek elsőrendű forrásanyagot nyújtanak, csak most kezd ez a levéltári forrásanyag az érdeklődés előterébe kerülni. Persze nagy hiány, hogy valójában ma sem tudjuk, mely levéltárakban és mely időből származó dézsmairatok őriztetnek és milyen jellegűek, milyen értékűek azok. A legismertebb még az Országos Levéltár hatalmas dézsma sorozata, amely azonban folyamatos anyaggal csak az északi megyéket öleli fel. A Dunántúl egyes részeire a veszprémi káptalani levéltárban vannak értékes lajstromok már a XVII. század első feléből, az esztergomi érsekség birtokaira 1590-től, a káptalanéra 1510től az esztergomi egyházi levéltárakban stb. Rendkívül sürgős feladat lenne, hogy a levéltárak dézsma-anyaga feltárassék és róla megfelelő conspectusok publikáltassanak. • II. A DÉZSMA JEGYZÉKEK TÖRTÉNETI STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE A történeti statisztika kutatója az alábbi kérdésekre, az alábbi problémák megoldásánál használhatja fel a dézsmajegyzékek anyagát. 1. Magyarország népesedésének története a XVI—XVII. századokban Míg az ország össznépességére a XV. századból számítások vannak, a XVIII. század elejéről pedig két országos összeírás áll rendelkezésünkre, majd a század végéről a II. József idejében végrehajtott első teljes népszámlálás, addig a nevezett két évszázad népesedésének története meg nem vizsgált terület, még becslésekbe sem igen bocsátkoztak e tekintetben a kutatók. 33 Ennek a nagy hiánynak kitöltésére más források egybevetésével alapvető kiinduló adatok nyerhetők a dézsmajegyzékekből, amelyek alkalmasak és használhatók a népességszám megközelítően pontos meghatározására. Elsősorban azért, mert egy területre viszonylag teljesek és folyamatosak, birtokosra tekintet nélkül feljegyzik az összes dézsmakötelezetteket. (Elképzelhető volna ugyan, hogy árendálás esetén a földesúr egy faluból csak a saját részének tizedjeit veszi bérbe és ekkor a dézsmajegyzék csak ennek a résznek, nem pedig az egész falunak a dézsmaadó gazdáit tartalmazza. Ilyen eset azonban elenyé-
