Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

szően csekély fordul elő — ti. ha egy falu több földesúr között oszlik meg, akkor a falurészek leginkább maguk váltják meg dézsmájukat — ezért megállapításaink értékét hasonló feltételezés lényegében nem gyengítheti.) Egyéb, a népesedés kérdéseire számba jövő források talán teljesebbek és bizonyos kérdésekre inkább használhatók, mint a dézsmalajstromok — ezek pl. a lélekszám vagy a lélekszám kiszámításához szükséges szorzószám megállapítására egymagukban teljesen alkalmatlanok — a népesedéstörténeti kutatások mégis nagy haszonnal meríthetnek belőlük, mert ezek a jegyzékek egy-egy nagyobb földrajzi egységet, egy régiót teljesen felölelnek (pl. az egri vagy esztergomi egyházmegyék területét). A dézsma beszedéséről rendszerint minden évben készítettek jegyzéket és minden helységről, amelyben dézsmaköteles földet műveltek, azaz folyamatosak e jegyzékek, ami viszonylagos teljességük mellett másik értékük. Arról, hogy adatsoraik mennyiben teljesek, mennyiben szerepel bennük egy-egy dézsmaköteles helység teljes népessége, részben már szólottunk. A dica- és dézsmagjeyzékek összehasonlítását elvégezte korábban Szabó István, megállapítva, hogy ,,a dézsmajegyzékek... teljesebb képet adnak egy-egy község lakosságáról'*, mint a dicajegyzékek.

34 Maksay szerint a gabonadézsmajegyzékekből ,,a törökkori parasztlakosság népmozgalmi és jövedelmi adatai pontosan kiolvashatók" és rájuk „lelkiismeretes összeírásmódjuk miatt igen jól lehet építeni". Összehasonlít dicát és dézsmát, minimális eltérést talál az utóbbi javára.

35 (Csak egyetlen évről végez összehasonlítást!) Mivel egyik kutató sem vizsgálja a dézsma jegyzékeket az urbáriumokkal történt összevetésben, a 96. oldalon Borsod megyéből néhány példát mutatok be ebben a vonatkozásban. A felsorolt helységek a szendrői és kisborsodi járásban fekszenek. Kiválasztásuk minden célzatosság nélkül történt, egyetlen kívánalom érvényesült csupán, hogy ugyanabból az évből mind a dézsma-, mind az úrbéri összeírásokban szerepeljen az egész helység.

36 Kétségkívül adódik különbség a két jegyzék számadatai között, még pedig olykor lényeges, de csak az évek kis részében, vannak ellenben teljesen egyező számok, vagy lényegtelen az eltérés, amit meg is lehet magyarázni. Feltűnő, hogy a dézsma adatai több esetben nagyobbak, mint az uraság által készített urbáriuméi, ami arra enged következtetni, hogy a dézsmát igen pontosan hajtották be. Jelen esetben a dézsma pontossága és teljessége felér az azonos években kelt urbáriumokéval. Ha viszont az összesített számadatokat mérlegeljük, azt látjuk, hogy a 7 helység egyesített adatai szerint a dézsmajegyzékekben 2%-kal több népesség szerepel, mint az urbáriumokban, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a dézsmajegyzékek a népességi statisztika használható forrásai. Persze, ez csak egyetlen példa, arra való, hogy felkeltse a figyelmet. Sok összehasonlítást kell végezni ahhoz, hogy az értékeléssel meg lehessen közelíteni a valóságot és esetleg százalékszámot is meg lehessen állapítani — legalább is egyes megyékre, egyes régiókra — az urbáriumokban és dézsmajegyzékekben megmaradt számok külön-külön és viszonyított értékére vonatkozólag. A dézsmajegyzékek adataival kapcsolatban tudni kell, hogy a lajstromok rendszerint nem készültek, mert nem is készülhettek az utasítás betű szerinti értelmezésében. Háborús időkben, de olykor más esetben sem mertek a decimátorok a helységekbe személyesen kimenni a nép közé, félve annak haragjától, hanem valamely biztos helyre berendelték a bírákat és „polgárokat" „vallomásra". Ilyenkor, ha feljegyezték egyáltalán a szántóvetők számát, az bizony aligha lehetett teljes. Különösen nehéz volt az örökké mozgásban levő és más házánál élő zsellérréteg megadóztatása, ezek, valamint a pásztorok és az esetleges szolganépség számának kikutatása. Az utasításokban külön rendelkezések hívják fel a dézsmás figyelmét a legnehezebben