Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai
7. Szárnyas állatok dézsmajegyzékei. 8. Hüvelyesek és ipari növények regestumai. 9. Ekepénz-lajstromok. A tized helyett fizetett ekepénzről készült számadások. 10. Cséplési jegyzékek, cséplési számadások, melyeket a cséplés lefolytatásával megbízott cséplők (curatores triturae, trituratores) készítettek. 11. „Extractus decimarum." A kamara által az egyes megyék részletes jegyzékei alapján a dézsmajárások szerint készített összesítések. Ide számítjuk azokat a statisztikai jellegű táblázatokat, melyek a XVII. század második felében évről évre feltüntetik nagy egységenként, rendszerint megyénként a dézsma végösszegét, illetve annak értékét, feltüntetik a dézsmáért fizetett árendát és a kettő összevetéséből kimutatják a hasznot vagy a ráfizetést. 12. Számadások a dézsma felhasználásáról és értékesítéséről. A decimátorok már számadásaik befejezéseképpen feljegyzik, hogy a dézsmából mit értékesítettek, mennyit adtak el és milyen áron (különösen a bárány dézsmából), mennyit adtak ki fuvarra és más, a dézsmálás közben felmerült költségekre. Vannak azután külön, az egyes várak provizorai által készített számadások, melyek a dézsmabevétel mellett egyéb jövedelmeket is tartalmaznak, valamint e jövedelmek felhasználását. 13. A számadások felülvizsgálásával kapcsolatban keletkezett ún. „kalkulációk", , jdifficultates". Az észrevételekre a dézsmásnak igazolást kellett adni, ami újabb megvizsgálás alá került és ez már véghatározatot jelentett. E felülvizsgálási iratok a számadások helyes értékeléséhez sok esetben nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatnak. 14. Adminisztrációs iratok, a legkülönbözőbb nyugták, „menedékek". Az előbbiekhez tartoznak a már ismertetett instrukciók mind a dézsmások, mind a csépeltetők számára, a dézsmások részére megbízó levelek, nyílt parancsok az egyes falvak népéhez, a nyugtákhoz számítanak a gyakorló papok, a bírák, a dézsmások, a perceptorok stb. elismervényei, az egyes falvak hivatalos bizonylatai a legkülönbözőbb dézsmaügyekben, esetleges mentesítő levelek, a dézsma átadásáról és átvételéről kiállított nyugták, kamarai parancsok a dézsmaszedőkhöz stb. stb. E sok mellékletet a XVII. század közepétől külön kellett kezelni és elenchussal ellátni. Ide számít a garamszentbenedeki Directorium. 15. Az egyes egyházmegyék dézsma jogaira, e jogok történetére vonatkozó iratok, melyek ismételten tartalmaznak a falvak életére történeti adatokat, eredeti árendásszerződések, dézsmamegtagadási ügyekben kelt tanúvallatások és ítéletek. Az idetartozó iratok elsősorban az érsekségek és püspökségek, valamint káptalanok levéltáraiban őriztetnek külön titulusok alatt. 27 10. Irodalom A pozitivista történettudomány, majd az első világháború után fellendülő gazdaságtörténeti kutatások felismerték a dézsmajegyzékekben rejlő adatok nagy értékét. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle írói több esetben közölnek a dézsmalajstromokból terméseredményeket, egyes helytörténetkutatók pedig a múlt század végétől érvényesítik a jegyzékek demográfiai és történeti statisztikai adatait is. Nem lehet cél — hely sincsen rá — a teljes vonatkozó irodalom idézése, még kevésbé értékelése, csupán néhány olyan munkát említünk, melyekben a dézsmajegyzékek statisztikai adatai, számsorai felhasználása a gazdaságtörténeti, demográfiai és társadalomtörténeti kutatások terén — legalább is a történeti élet anyagi jelenségeinek számszerű dokumentálásában — új perspektívákat nyitott. Szabó István Ugocsa
