Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

Az első magyarnyelvű statisztikát Schwartner Márton tanítványa, Németh László írta 1795-ben, ,,Az európai nevezetesebb országok rövid leírása" címen. A XVIII. század végének kimagasló alakja Skerletz Miklós. Az 1790—91. évi országgyűlés számára készített ,,Descriptio physico-politicae situationis Regni Hungáriáé relata ad commercium" c. munkája bővelkedik gazdaságstatisztikai adatokban. Adatai különösen kereskedelem- és iparstatisztika szempontjából sokatmondóak. A XVIII. század végének számszerű statisztikai áttekintését adja P. Honoratus Novotny: Sciagraphia seu compendiaría Hungáriáé veteris et recentioris notitia historico-politica, Bécs 1798. c. munkájában. Felsorolja az egyes egyházigazgatási intézményeket, a plébániák számát, lélekszámát, kereskedelemstatisztikai — 1783. évi — be- és kiviteli adatokat, kikötők áruforgalmára és pénzügyi statisztikai adatokat közöl. A XVIII. század végi statisztikai irodalom értékes bibliographiai összeállítását adja De Luca bécsi egyetemi tanár Historisch-statistisches Lesebuch zur Kenntniss des österreichischen Staates Wien 1797. c. munkájában. Könyvében Ausztria és Magyarország területére, népességére, növény- és állatvilágára, a mezőgazdaságra, iparra, kereskedelemre, postai és vízi forgalomra, pénzügyekre és a katonaságra közöl adatokat. Forrásait igen nagy gondossággal mindenütt megnevezi. A XIX. század első évtizedeiben már egész sor statisztikus író foglalkozik Magyarországgal. A szerzők legtöbbje adatait helységnévtárszerűen teszi közzé. Különösen kiemelendőnek tartjuk Csaplovics, Korabinszky, Nagy Lajos (Ludovicus Nagy) és Rumi Károly, valamint Vályi, Dóczy és Thiele művét. Az említett helységnévtár-szerkesztők után néhány kevésbé kimagasló szerző, pl. Almásy Pál, Lassú István, Antonius Faber pozsonyi jogakadémiai tanár mellett egy újabb tehetséges statisztikus nevét emeljük ki: Magda Pál nevét, aki a szabadságharcot megelőző idők egyik legkiválóbb magyar statisztikusa volt. „Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geögraphiai leírása" c. műve elismerést követel. Figyelemre méltó az az éleslátás, mellyel az adatok közti összefüggéseket elemzi. Tudományos meglátásait a haladó politikai állásfoglalás hevíti át. A feudalizmus széttörése, az ország önállósága és függetlensége Magda munkálkodásának központjában áll. Rámutat a nép sanyarú sorsára, aminek okát az uralkodó rendszerben jelöli meg. A statisztika neves művelői voltak az 1840-es években Vállas Antal, Michnay András pozsonyi tanár, Ramóczy Valérián, Bárándy János. Bél Mátyás, Schwartner Márton, Magda Pál neve után a magyar statisztika irodalmában méltán következik Fényes Elek. Fényest haladó meggyőződése vitte a statisztikai tudomány területére. Helyes politikai éleslátással ismerte fel a statisztika szükségességét, s az általa összegyűjtött adatok ismertetésével a szükséges reformok megvalósítását kívánta siettetni. Mint a forradalmi vészbíróság elnöke maga is jelentős szerepet játszott az 1848-as szabadságharcban. Főműve az 1836—1840-ben megjelent 6 kötetes „Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geögraphiai tekintetben". Pest 1836-40. I—VI. kötet. Fényes nevéhez fűződik az első magyar statisztikai hivatal felállítása is. Az első magyar felelős minisztérium őt bízta meg az 1848 —1849-ben fennállott hivatal szervezésével és vezetésével. Fontosabb művei: Magyarország geögraphiai szótára, Pest 1851. Négy kötet, Magyarország leírása, Pest 1847. Két rész, Magyarország ismertetése statisztikai, földirati s történelmi szempontból, I. köt.: Dunántúli kerület, Pest 1866. Két t