Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

hogy „a létesítendő termelőszövetkezeteknek felajánlották állatál­lományukat". 28 A sikeres szervező munka eredményét azonban a Tiszántúlon és a Tiszáninnen is megsemmisítette az április 16-án bekövetkezett in­tervenciós támadás. A tanácskormány a nagy lendülettel megindult szocialista alkotó és szervező munkával párhuzamosan is mindent megtett, felkészült a minden oldalról fenyegető imperialista táma­dással szemben. A támadás korán és váratlanul következett be. A Vörös Hadsereg még nem volt eléggé felkészülve, a keleti front egyes parancsnoki posztjai pedig árulók kezébe kerültek. A romá­nok így április végén elérték a Tisza vonalát, Budapest veszélybe ke­rült. A proletárdiktatúra a Kormányzótanácsban ülő jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők magatartása miatt pillanatnyilag meginogni látszott. A munkástömegek azonban a fegyveres harc, a tanácshata­lom megvédése mellett döntöttek. A veszélyeztetett helyzetben a szegényparaszti rétegek sem távo­lodtak el a tanácshatalomtól. Részvételük a fegyveres harcban min­denesetre nagyobb mértékű lett volna, ha a földkérdés kívánságuk szerint oldódik meg. Így is nagy rokonszenvvel kísérték s minden­ben segítették a Vörös Hadsereg harcát és erőfeszítéseit. A hadmű­veleti területre esett Szakoly Szabolcs megyei község népéről fel­jegyezték; olyan nagy volt a tanácskormányba vetett bizalma, hogy a falusi tanács tagjai az intervenciós csapatok ágyúdörgése közben is „a legnagyobb pontossággal teljesítették a vörös katonák rendel­kezéseit." 29 3 Az intervenciós támadás egyre jobban előtérbe helyezte az áruel­látás, a közellátás kérdését. Az ellenséges megszállás nagy mező­gazdasági területeket szakított el a Tanácsköztársaságtól. Mindezek a körülmények csak fokozták a termelőszövetkezetek fontosságát és feladatait. A termelőszövetkezeteknek éppen az volt a legnagyobb érdemük, hogy a legválságosabb napokban is gondoskodtak Buda­pest és a Vörös Hadsereg ellátásáról. A Somogy megyei termelőszövetkezeti központ már április első felében jelentős élelmiszermennyiséget bocsátott a főváros közellá­tásának rendelkezésére: 300 vagon gabonát, 250 vagon burgonyát, 32 vagon vágóállatot (31, 33). A somogyi termelőszövetkezetek élel­miszerszállításai folytatódtak és állandósultak. Az intervenciós tá­madás idején hetenként 5-6 vagon tejet küldtek Budapestre. Fejér ** Vörös Újság, 1919. április ao. 89 Pl Archívum, a/21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom