Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
intézetek, közét)- és nagybirtokok köztulajdonba vételére, az eevház és az állam szétválasztására, a társadalmi termelés megindítására, az áruelosztás megszervezésére, a dolgozók érdekét szolgáló sok szociális és kulturális rendelkezés kiadására, a Vörös Őrség és Vörös Hadsereg felállítására. A helvi hatalmat a tanácsok veszik át. Megválasztják az új megyei, járási, városi és falusi tanácsokat. Az agrárproletariátus először élhet választóioeával. A munkások és a szegényparasztok a régi, bürokratikus közigazgatási szervezet félreállítása után első ízben kerülnek abba a helyzetbe, hogy maguk igazgassák a városokat és falvakat. A parasztság sok helyen nagy felelősségérzetről és politikai öntudatról tesz tanúságot. Ebben az időszakban erőteljesen megindult egyes megyékben a termelőszövetkezeti mozgalom megvei szerveinek kiémtése is. Két hé f tel az első elvi jelentőseim nyilatkozat után tette közzé a Forradalmi Kormánvzótanács XXXVTTI. számii rendeletét, melvnek értelmében minden közép- és najTvbirtok minden tartozékával, minden megváltás nélkül a nroletárállam tulaidonóna ment át. A rendelet kimondotta, hogy a köztulajdonba átvett földbirtokokat és azok felszerelését sem egyesek, sem csoportok között felosztani nem lehet. (14) A rendelet 5. §-a szerint a köztulajdonba átvett földbirtokok „szövetkezeti kezelésre a földet művelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át. Ily termelőszövetkezeteknek tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munka arányában részesedik." A tanácskormány határozata a földkérdésben ezek szerint merevebb lett a Kommunisták Magyarországi Pártiának 1918. december álláspontjánál, megtiltotta a föld feldarabolását, felosztását, és nem adott lehetőséget arra, hogy a földművesszegénvség maga dönthessen a nagyüzem és kisüzem kérdésében. Legfőbb törekvése a termelés folytonosságának biztosítása volt. A tanácskormány április első napjaiban több mint ezer mezőgazdasági szakembert küldött szét az országba a termelés folyamatosságának biztosítására és a termelőszövetkezetek megalakítására. A Forradalmi Kormányzótanács XL. számú rendelete alapján minden községben, járásban és megyében három tagú birtokrendező és termelést biztosító bizottság létesült földműves proletárokból és a melléjük beosztott gazdabiztosokból. 20 A tanácskormány a járásokba mérnököket rendelt ki, hogy a mezőgazdasági termelést biztosító és elősegítő munkálatokat felmérjék és elvégeztessék. Ahol a járási direktóriumok kívánták, földmérők küldettek ki házhelyek és kertek parcellázására. 21 Mindezek az intézkedések azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy a kisparaszti rétegek csalódottságát megszüntessék. A Tanács20 Tanácsköztársaság, 1919. április 5. 10. sz. ai Szociális Termelés, 1919. május 28. 4. sz.