Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
hogy a munka zavartalanul tovább folyjék, s annak gyümölcse a maga egészében a munkást illesse." 17 A földkérdésben a KMP részéről állást foglalt a gyűjtőfogházban vizsgálati fogságban tartott, szabadságától megfosztott Kun Béla is. A szocializmushoz vezető átmeneti intézkedések között az agrárkérdést illetően a következő követelményeket állította fel: „A földbirtoknak a proletárállam részére való elkobzása, eltiltása magánosok részére végzendő bérmunkáknak a magángazdaságokban. Minden föld az állam tulajdonának nyilvánítandó, és így minden földterület, melyet nem a használója és családtagjai művelnek meg, az állam által műveltetendő a falusi szegénység tanácsai útján. Erélyes küzdelem a földosztás ellen. Ideiglenes, rövid átmeneti eszköz lehet e tekintetben mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakítása is." 18 A földkérdésben Kun Bélának és a szociáldemokrata párt balszárnyának álláspontja érvényesült a két párt megegyezése alkalmával is. „A föld közvagyon, ne földosztás legyen, hanem átmenetileg szövetkezetekben való termelés" 19 — ez volt a megegyezés alapja. 2 A tanácskormány a két párt megegyezésekor megállapított alapelveket elfogadta, és a termelőszövetkezeti mozgalmat tette az agrárpolitika tengelyévé. Kétségtelen, hogy a Tanácsköztársaság megszüntette a parasztság sok százéves elnyomatását. Megváltás nélkül kisajátította és köztulajdonba vette a ioo magyar holdnál nagyobb birtokokat. De helyesebb lett volna, ha a mezőgazdasági cselédeket, nincstelen földmunkásokat, törpe- és kisbirtokosokat erősebb szálakkal fűzi a tanácshatalomhoz, ha Lenin példáját követi, aki a győztes forradalom másnapján kihirdette a földosztást. A tanácskormány minden törekvését a dolgozókról való szüntelen gondoskodás jellemezte. Ebből a megfontolásból a földkérdésben — az agrárproletariátus forradalmasítása, a termelés folytonosságának és a városi munkásság ellátásának biztosítása érdekében — elhanyagolta a kisbirtokos parasztság igényeinek kellő figyelembevételét. Az agrárproletariátus a proletárdiktatúra kikiáltásakor szilárdan a tanácshatalom mellett állott. A munkás-paraszt forradalmi erők döntő -fölényben voltak, ami lehetővé tette, hogy a tanácskormány az április végéig terjedő időszakban viszonylag békés körülmények között megvesse az új gazdasági és társadalmi rend alapjait. Ebben a szakaszban kerül sor az ipari üzemek, pénz17 Vörös Újság, 1919. március 13. 18 Kun Béla: Id. mű, 143. old. 19 Pesti Hírlap, 1919. március 23.
