Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
tást, holott ez a polgári demokratikus forradalom egyik harci jelszava volt. A koalíciós kormányzásban részt vevő szociáldemokrata párt felelőssége sem volt kisebb a sorsdöntő kérdések megoldásának az elhúzódásában a többi párténál. Sőt a szociáldemokrata párt tervezetei csak fokozták a tömegek elégedetlenségét. A Budapesti Munkástanács 1918. december 13-i ülésén az agrárkérdés tárgyalásakor a szociáldemokrata párt olyan javaslatot terjesztett elő, amely a földosztásban érdekelt újgazdákkal vételárat vagy bérleti díjat akart fizettetni, a kisajátítás után a földbirtokosoknak járadékot kívánt biztosítani, s bizonyos határig a földbirtokot sértetlenül meghagyta volna. E javaslat érdekessége egyébként, hogy először említette a „mezőgazdasági szövetkezeteket". Ugyanakkor a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásától kezdve támogatta a föld nélküliek harcát, és következetesen hirdette, hogy „a szociális forradalomban a kommunistáknak legelső feladata szervezni a parasztságot arra, hogy elfoglalja haladéktalanul a földet". 1 „Elfoglalni a földet forradalmi úton! Ez a módja, egyedüli útja annak, hogy a föld a bitorlók kezéből kikerüljön .. ." 2 A KMP síkra szállt azért is, hogy alakuljanak meg a földművesszegények tanácsai, és mindenféle nemzetgyűlési határozat bevárása nélkül foglalják el a nagy- és középbirtokokat minden ingó és ingatlan leltárukkal együtt. Bár a Kommunisták Magyarországi Pártja a földosztást az ország adott helyzetében káros gazdasági hatásúnak tartotta, annak ellenére 1918 végén még a földművesszegénységre kívánta bízni annak eldöntését, hogy a nagyüzemet vagy az egyéni munkán alapuló kisüzemet választja-e. Á tömegek elégedetlenségének növekedése és a Kommunisták Magyarországi Pártjának agitáció ja nyomán 1919 elején a forradalmi válság egyre jobban elmélyült, és a kormány a kommunista párt ellen indított harc és a párt üldözése ellenére sem tudta a tömegeket kivonni a kommunisták által hirdetett eszmék hatása alól. A szociáldemokrata párt mindenben támogatta a kormány akcióit, és jobboldali vezetői a kommunista párt megsemmisítésére törtek. A Kommunisták Magyarországi Pártja szervezetileg még gyenge volt, de eszméinek hatása egyre erősebbé vált. A tömegek a kommunistákkal való együttműködést és szocialista kormányt követeltek. Magában a szociáldemokrata pártban is szakadás keletkezett, és a „testvérharc" miatt sokan szembefordultak a párt felső vezetésével. A párt baloldali csoportja egyre határozottabban képviselte azt az álláspontot, hogy a két munkáspárt között az együttműködést mielőbb létre kell hozni, A szociáldemokrata balszárny a földkérdésben is közeledett a Kommunisták Magyarországi Pártja agrárprogramjához: 1 Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. Budapest 1958. 71. old. * Ugyanott, 79. old.
