Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban

ellenezte a megváltást, a kisajátított földek után bármiféle járadék fizetését, és azt sem helyeselte, hogy a földbirtokokat bizonyos határig sértetlenül hagyják. A szociáldemokrata párt balszárnyának a földkérdés megoldását illetően az volt az álláspontja, hogy a nagybirtokokat nem szabad földarabolni, hanem kollektív gazdaság formájában, egyben kell azokat a mezőgazdasági proletárok birtokába adni. E nézet legfőbb elvi képviselője Varga Jenő volt, aki 1919 elején ugyan még azt hirdette, hogy „a holdankénti termés nagysága nem az üzem nagyságától, hanem elsősorban a gazda kultúrájától függ".

3 „A jogos igénylők ingyen kapják meg a földet az államtól,.. . eladni azonban húsz év lefolyása előtt nem szabad."

4 De az igénylők között már ebben a munkájában is említi a szövetkezeteket. „Kik kapjanak földet az államtól?" — teszi fel a kérdést, és válaszként az igényjogosultak sorrendjét a következőképpen határozza meg: 1. Földmunkás termelőszövetkezetek, 2. városi fogyasztási szövetkezetek, 3. a háború előtt is mezőgazdasággal foglalkozott nincstelenek és töroebirtokosok, 4. városok és ipartelepek környékén kertgazdálkodás folytatására munkások és hivatalnokok, 5. gazdatisztek, 6. állami gazdaságok.

5 Nem sokkal később azonban Varga Jenő az igényjogosultak körét a termelőszövetkezetekre szűkítette le, a földosztást már helytelenítette és károsnak tartotta. Csak a nagyüzemű gazdálkodás fenntartásával látta megoldhatónak a földreform kérdését. Vargára hatással volt Kautsky és Eduárd Dávid német szociáldemokrata vezetők vitája s Kautskvnak a mezőgazdasági nasvüzemek fölényéről hangoztatott meggyőződése. De nem kis mértékben befolyásolta Varga álláspontjának módosulását a magyar mezőgazdaság akkori, kétségtelenül katasztrofális állapota is. A földkérdés rendezetlenségének egyik következményeként a nagybirtokokon a termelés folytonossága úgyszólván megszűnt. A nagybirtokosok elhanyagolták a gazdasági felszerelés karbantartását, szabotálták a vetést, a mezőgazdasági előmunkálatokat a tavasz közeledtével meg sem kezdték. „Az ezerholdasok között szállóige lett:.. . majd meglátjuk, ki döglik meg előbb."

6 Az ország egész évi kenyerét veszélyeztető helyzet arra késztette a szociáldemokrata párt balszárnyát, hogy a nagybirtokok azonnali kisajá^ títását és a termelőszövetkezeti gazdálkodás bevezetését követelje. Sok huza-vona után a Berinkey-kormány a követelést részben teljesítette, és ilyen előzmények után történt, hogy a „földművelő nép földhöz juttatásáról szóló" 1919. évi XVIII. sz. néutörvény a földjuttatásra jogosultak körét kibővítette azokkal is, akik termelőszövet3 Varga Jenő: Földosztás és földreform Magyarországon. Budapest 1919. a8. old, 4 Ugyanott, 49. old. 5 Ugyanott, 54—55. old. * Somogyi Hírlap, 1919. január 26.