A rendszerváltás évei, 1987–1990 (Budapest, 2009)

Rendszerváltás és társadalom

állami és kedvezményes lakásépítések elsősorban a fejlettebb területeket érintették. Egyes falvak teljesen elnéptelenedtek, Gyürüfü község megszűnése 1972-ben például publicisztikai vihart kavart. A korszerűtlen iparszerkezet, gazdaságtalan termelés miatt a nehézipari körzetek már a rendszerváltást megelőzően megérezték a válság hatásait. Később, a kilencvenes évektől a munkanélküliség tömeges megjelenésével ezek lettek az ország ún. depressziós válságtérségei.

Már a szocializmus évei alatt megfigyelhető volt az a jelenség is, melyet a szegénység etnicizálódásának nevezünk. Az államhatalom kényszerasszimilációs intézkedéssorozattal próbált változtatni a cigányközösségek helyzetén. Az intézkedések egy része a cigánytelepek felszámolását célozta. Ezek az áttelepítési akciók melyeket a helyi közigazgatási szervek irányítottak - így például a ’cs’ lakások (csökkentett komfortfokozatú" lakások) építése -, azonban nem csökkentették a szegregációt: a régiek helyett új cigánytelepeket alakítottak ki. Az állam által az oktatáspolitika területén kezdeményezett változtatások szintén az elkülönítés irányába hatottak. Sok helyen cigányosztályokat szerveztek az iskolából kimaradt roma gyerekek részére, máshol új iskolákat építettek nekik, s volt, ahol egyszerűen a kisegítő iskolákba irányították át őket. Több társadalomkutató is rámutatott, hogy az iskolarendszer általában sem mérsékelte, sokkal inkább erősítette a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A nyolcvanas években a hatóságok kényszerintézkedései népesítették be az ún. gyermekvédő intézeteket. Ezek falai közül kerültek ki (az utcára) azok a fiatalok, akiket később az állam deviánsnak minősített. Nekik jóformán lehetőségük sem volt arra, hogy kitörjenek ebből a helyzetből: az államtól a pályakezdéshez nem kaptak mást, mint egy ágyat a

21