Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

az ózdi kohó leállása után üzemszünetre kényszerülnek a rimamurányi acélművek, hengerművek és továbbfeldolgozó üzemek is. Az időleges üzemszünet munkaalkalomtól fosztja meg fokozatosan az ózdi kohó, vas-és acélgyár, a nádasdi lemezgyár és a salgótarjáni acélgyár munkásságának 70—80%-át. 20—30%-ot esetleg sikerül üzemi javító és fenntartó munkákkal foglalkoztatni, továbbá olyan termelvónyek átmeneti gyártásával, melyekhez kevés anyag, de sok emberi munka kell. Ilyen munkaalkalmak teremtése máris folyamatban van, és karöltve az üzemi bizottságokkal, fáradozásainkat e vonalon tovább folytatjuk. Mindamellett számolni kell azzal, hogy üzemeinkből mintegy 5000 ember maradhat időlegesen munka nélkül, mégpedig Ózd vidékéről kb. 4000, salgótarjáni acélgyárunkból pedig kb. 1000. Összesítve tehát ez a kép adódik ki: Rudabányán Salgóbányán Salgótarjánban Ózd vidékén munka nélkül marad kb. munka nélkül marad kb. munka nélkül marad kb. munka nélkül marad kb. 600 ember, 400 ember, 1000 ember, 4000 ember, Összesen 6000 ember. Ez a becslés útján most megállapítható létszám, amelynek átmeneti hasznos foglalkoztatásáról intézményesen szükséges gondoskodni a rimamurányi üzemek időleges szüneteltetése esetén. Igyekezni fogunk természetesen már eleve arra, hogy megfelelő munkaalkalmak önsegély útján történő teremtésével a munka nélkül maradó munkások számát minél alacsonyabb szinten tartsuk. Tisztelettel Teimájer Alfréd s. k. Háromoldalas másólat. — SZOT Nehézipari titk. ir. 1945. l/c—d. Tetmájer Alfréd vezérigazgató az Iparügyi Minisztériumnak tett jelentésének másolatát 1945. július 23-án megküldte Vas-Witteg Miklósnak is.