Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Az áram bekapcsolása az orosz hadsereg bevonulása után az orosz katona' parancsnokság hatáskörébe került, és ezért február első napjaitól kezdve nem múlt el hét, hogy kétszer-háromszor az áram bekapcsolása érdekében az orosz katonai parancsnokságnál, a főváros polgármesteri hivatalánál, az Iparügyi Minisztériumnál és Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinél, majd legutóbb a Közellátási Kormánybiztosságnál el ne jártunk volna. Sajnos, intervencióink — dacára annak, hogy rámutattunk arra, hogy vállalatunk kulcsipar lévén, az esetben, ha legrövidebb időn belül üzembe nem jövünk, majdnem az egész ország ipara meg lesz bénítva, mert hisz gyártmányaink nélkül a vas-, fém-, textil-, vegyi-, üveg-, fa-, gyógyszervegyészeti és egyéb iparágak sem üzembe nem jöhetnek, sem üzemük fenn nem tartható — mind a legutóbbi időkig eredménytelenek maradtak, mert az üzembe helyezéshez szükséges mini* máhs árammennyiség Illatos úti gyárunknál havonta kb. 1 000 000 kWó, Kén utcai gyárunknál havonta mintegy 150 000 kWó, mely mennyiség a rendelkezésre álló árammennyiséghez viszonyítva olyan nagy, hogy kérésünk áram-, illetve az annak előállításához szükséges szén hiányában — mely utóbbi gördülőanyag híján nem szállítható fel a fővárosba—, teljesíthető nem volt. Legutóbb április hó 23-án végre sikerült ígéretet kapnunk az Elektromos Műveknél, hogy május 1-étől kezdve fokozatosan június közepéig Kén utcai és Illatos úti gyártelepeink részére az áram fokozatosan rendelkezésre bocsáttatik, aminek bekövetkezése esetén Kén utcai gyárunk május közepén, Illatos úti gyárunk pedig június közepén részlegesen üzembe jöhet. Szén tekintetében úgy a bányák, mint a szénkereskedők részéről megnyugtató ígéreteket kaptunk, és előreláthatólag úgy Kén utcai, mint Illatos úti gyárunknak a szénszállítás május első napjaiban megindulhat. Nagytétényi gyárunk üzemét december 7-én szüntette be, mert a front ezen a napon a gyárhoz oly közel került, hogy a közigazgatás és vasúti személyzet Nagytétényből eltávozott. — Ugyancsak elhagyták ezen a napon gyárunkat gyárvezetőnk, Pál cégvezető és a mérnökök és tisztviselők, valamint a munkások legnagyobb része. Néhány nappal később ugyan a frontot az oroszok visszavonták, de szén hiányában a gyárakat már üzembe hozni nem tudtuk. Nagytétényi gyárunkat az oroszok december 24-én szállták meg,' és ezen időponttól március 5-éig semmi kapcsolatunk és értesülésünk ezen gyárról nem volt. Ekkor megtudtuk, hogy a megszállás után ezen gyárunk orosz katonai parancsnokot kapott, aki január 4-én a gyár áramfejlesztőjét üzembe helyezte. Az ehhez szükséges szénről és olajról az oroszok gondoskodtak olyképp, hogy a környékbeli gyárakból a szénkészletét, majd amikor azok kimerültek, a szenet Budapestről autón nagytétényi