Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

náci csapatok nem sokat törődtek a megkötött egyezménnyel, a gyárak felrobbantásának tilalmával, esztelenül rombolva, pusztítva gázoltak végig az országon. Felrobbantották az egercsehi kőszénbánya erőművét és szénosztályozóját.

82 Salgótarjánban megegyezés ellenére használhatatlanná tették a vízválasztói erőműnek a bánya fenntartására és a lakosság ellátására szolgáló részlegét, megrongálták a város vízvezetékét, úgyhogy Salgótarján a felszabadulás után négy napig víz és kilenc napig villany nélkül maradt.

83 Közismertek a Budapesten végrehajtott náci pusztítások, de végigdúlták a németek a Dunántúl városait, ipartelepeit, bányáit is. Hindy Iván altábornagy, az I. hhdt. nyilas érzelmű parancsnoka, Budapest hírhedt „védője", maga is kénytelen volt elismerni: „... a német csapatok a kiürített községekben fosztogatnak, az ellenszegülő lakosságot bántalmazzák, és általában olyan magatartást tanúsítanak, amely alkalmas arra, hogy a lakosság ellenszenvét kiváltsa".

84 Bartha Andor tábornok, a HM XVII/a osztályának helyettes vezetője is kijelentette: ,... a németek mindent ígérnek, alá is írják, de nem tartanak be semmit".

85 A gyárakban és bányákban lezajló dráma utolsó jeleneteiről hiteles képet nyújtanak a felszabadulást közvetlenül megelőző napokról készített beszámolók. Nem egy közülük valóban drámai hangvétellel íródott. „Az ózdi gyár teljesen leállt, ma már meg is van bénítva. A hosszú évtizedes munka után teljes csend van Ózdon, nem hallani a gépek megnyugtató zúgását. Hosszú évtizedek küzdelmes munkája van veszélyeztetve. Az emberek lehorgasztott fejjel ődöngnek, senki sem találja a helyét. Mindenki arcán nagy kérdőjel, mi lesz a jövőnk, miből fogunk megélni" — írta november 30-án Krausz Sándor igazgató.

86 Abban, hogy senki sem találta a helyét, az igazgatónak nem volt igaza. A németek támogatóin és a passzív kivárás álláspontjára helyezkedőkön kívül sok ezer és tízezer munkás, sok-sok műszaki értelmiségi és gazdasági vezető megtalálta a helyét e rendkívül nehéz időszakban. Nem riadva vissza a túlerőtől, birkóztak a német és magyar fasisztákkal, mentették a nemzet vagyonát, kivonták magukat az áttelepülés alól, nem tettek eleget semmiféle bevonulási vagy elvonulási parancsnak. Éppen Krausz Sándor előtt jelentették ki az ózdi munkásság képviselői — a hadiüzemi személyzeti parancsnok és a nyilas vezetők jelenlétében — a munkaügyi választmány 82 Heves megye Lt. Egercsehi Kőszénbánya Rt. ir. Jelzet nélkül. 83 OL Z 371—235/1944—1945. — A Salgótarjáni Acélgyár műhelyének helyzetjelentése. 84 Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és tevékenységének tanulmányozásához (1938—1945). A Honvédelmi Minisztérium Központi Irattár kiadása. 1961. 208. old. 85 OL Z 490—53. — A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. ügyvezető igazgatójának jelentése az iparügyi miniszterhez. 1945. november 28. 86 OL Z 371—236/1944—1945. — Az Ózdi Bányaigazgatóság vezetőjének jelentése a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatóságához, 1944. november 30.