Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
1944. november 7-i ülésén: „A munkásság véleménye az, hogy helyben marad." 87 Még arra is gondoltak, hogy családtagjaikat az esetleges harcok idejére a bányákban helyezik biztonságba, míg ők a harcok elől „kitérnek". Hogy a bányászok valóban így cselekedtek, azt számos más forrás bizonyítja. A Borsodi Szénbányák Rt. királdi üzemvezetője már november 11-én azt jelentette, hogy „... a munkások az elvonulásról hallani sem akarnak". Küldöttséget vezettek az üzemvezetőhöz, és kijelentették, hogy az ő és a többi tisztviselő eltávozását is meg fogják akadályozni. 88 A Veszprém megyei padragi szénbánya üzemvezetője leírta, hogy a kiürítési parancs kihirdetése után az a hír terjedt el, hogy a német járőrök a férfilakosságot eltávozásra kényszerítik, ami elől a férfiak a közeli erdőkben elrejtőztek. 89 A bányákban egyébként szinte mindenütt menedéket talált a környékbeli lakosság, valóságos „katakomba-" élet alakult ki a tárnákban, mert a bányász családok jelentős része odaköltözött a harcok idejére. A Szálasi-kormány mindent elkövetett, hogy a munkásságot hatalma alá kényszerítse. A miskolci 7. ker. j)arancsnokság november 18-i bizalmas parancsában szigorú razziákat rendelt el a „szökött katonák és a szökött hadiüzemi munkások frontjának felszámolására". 90 1944. november 22-én a Szálasi-kormány elrendelte a nyilaskeresztes párt fegyveres testületének, a Fegyveres Nemzetszolgálatnak a felállítását. A Fegyveres Nemzetszolgálat feladatai között szerepelt többek között „a hadiüzemi munkahadsereg munkásszökevényei tevékenységének meggátlása, a kiürítési, áttelepítési és visszatelepítési munkálatokban való közreműködés karhatalmi és rendészeti vonatkozásban". 91 December első napjaiban az addig felmentett munkásokat —17—50 éves korig — behívták katonának, és katonai keretek között akarták őket az elvonulásra kényszeríteni. A behívást megtagadókat katonaszökevényeknek tekintették, akikre az érvényben levő statáriális rendelkezések értelmében elfogás esetén halál várt. A Salgótarján környéki bányászközségekben, ahonnan a férfilakosság nagy része szintén nem 87 OL Z 371—535/1944—1945. — Az Ózd vidéki bányák munkaügyi választmánya 1944. november 7-i ülésének jegyzőkönyve. 88 OL Z 264—126. — A Borsodi Szénbányák Rt. királdi üzemvezetőjének jelentése az igazgatóságnak. 89 OL Z 301—2. — Padragi bánya üzemi jelentése, 1945. április 9. 90 Csima János id. m., 296. old. 91 Budapesti Közlöny, 1944. évf., 269. sz. — A m. kir. minisztérium 4190/1944. ME számú rendelete a Fegyveres Nemzetszolgálat szervezéséről. Alakulatainak a gyárakban és bányákban történő szervezésére külön tájékoztatót adtak ki. (OL Z 965—42/1944.) 1944. szeptember 22-én már a Lakatos-kormány elrendelte polgári személyekből álló Nemzetőrség felállítását a közbiztonsági szervek támogatására. (A m. kir. minisztérium 1944. évi 3430. ME számú rendelete.) A Nemzetőrségnek is voltak üzemen belüli alakulatai, amelyek ugyancsak a gyárakon belüli rend és fegyelem fenntartását voltak hivatva biztosítani. (OL '/. 330—104.)
