Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

vők és munkahelyüket (eredetiben így!) elhagyók felkoncolandók!!!!"

07 Az I. hadtestparancsnokságnak ugyancsak október 16-án keltezett utasítása is egyértelműen megparancsolta a hadiüzemeknek: „A termelést teljes erővel folytatni kell!"

68 Az október 15-i hatalomátvételt követően majdnem naponta jelentek meg a rendeletek és kinevezések, amelyek miniszteri tárcák és kormánybiztosságok létesítésével akarták a haditermelés fokozásának gondját megoldani. Az iparügyi miniszter mellé a Szálasi-kormányba külön háborús termelési minisztert neveztek ki, hivatalba lépett a „nemzet totális mozgósításával és harcbaállításával megbízott miniszter" is. Felállították a Hadműveleti Területek Központi Kormánybiztosságát, amely a kiürítésekkel és kiterítésekkel foglalkozott. 1944. október 25-én kiadták a kormány irányelveit „a lakosság és az országos fontosságú anyagkészletek áttelepítésére, illetőleg hátra vonására". A rendelet a többi között kimondta, hogy a termelőmunkát mindenkinek az esetleges elnéptelenítésig folytatni kell, és elrendelte az egész lakosság kötelező kitelepítését a hadműveleti területekről. Az üzemekre vonatkozóan úgy intézkedett, hogy „fontos részeik kiemelésével vagy végső esetben megsemmisítésével kell ... az ellenség számára hosszabb időre használhatatlanná tenni".

69 Ezen a rendeleten november folyamán bizonyos változtatást eszközöltek. Az iparügyi miniszter 1944. november 2-án úgy intézkedett, hogy a „kiürítésnél épületeket, gépeket stb. rombolni, robbantani nem szabad". A rendelet a hosszabb időre történő, a nehezen pótolható alkatrészek leszerelésével történő bénításra adott utasítást. Sőt, a különleges rendelkezésről szóló részében a bányák víztelenítését és a villamosenergia szolgáltatását biztosító személyzet visszahagyását is engedélyezte, egyben megtiltotta a lakosság ellátását szolgáló közművek bénítását.

70 A Szálasi-kormányt nem valamiféle humánus szemlélet késztette a korábban kiadott rendelkezések enyhítésére. A polgári lakosság teljes áttelepítésére tett kísérletek csődöt mondtak, a hatóságok képtelenek voltak a Tiszántúlról elmenekített hivatalok és a lakosság elhelyezésére. A budapesti és az észak-magyarországi iparvidék felszabadítása előtt 67 OL Z 472—27. — Hadiüzerni személyzeti parancsnok iratai. — Justy Emil altábornagy 1944. október 15-e előtt a légvédelmi erők parancsnoka volt. 68 OL Z 425—94. — Utasítás a hadiüzemi személyzeti parancsnokok számára; 301.638/EIn. IV.—1944. 69 OL K 602—1. — Már a Szálasi-kormány uralomra jutása előtt a Tiszától keletre eső területek, majd a Duna-Tisza köze is hadműveleti területekké váltak. A magyar kormányzat és a hadvezetés foglalkozott e területek kiürítésével, de a kiadott intézkedések a felső vezetés kapkodását, bizonytalanságát tükrözik, gyakran egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoztak. E kérdésről részletesebben 1. Gazsi József: A fasiszták kísérletei Magyarország népességének elhurcolására 1944—1945-ben. Hadtörténelmi Közlemények. 1964. 2. szám. 70 OL Z 371—236/1944—1945. — Iparügyi miniszter 301 419/om. biz. IX/e.—1944.— Kiürítés végrehajtására elvi intézkedések.