Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
a Szálasi-kormány 1944. november 14-én megállapodást kötött a német kormánnyal „a háború folytatása szempontjából fontos termelési ágak" Németországba, illetve a német megszállás alatt levő Ausztriába történő áttelepítésére. 71 A szerződés, melyet német részről E. Veesenmayer és Boden, magyar részről Szakváry Emil iparügyi és Hellebront Vilmos háborús termelési miniszter írt alá, csak keretszerződés volt, nem tartalmazta az áttelepítendő üzemek jegyzékét. Ezt a magyar iparügyi szervek és a Budapesten működő Deutsche Industrie Komission in Ungarn (Magyarországi Német Ipari Bizottság) állította össze, a honvédelmi minisztérium bevonásával. November 14-étől kezdve óriási birkózás kezdődött a magyar iparvállalatok megmentéséért. A szembenálló felek erőviszonyai nagyon egyenlőtlenek voltak. Szálasiéknak e megállapodás keresztül erőszakolásához rendelkezésére álltak az egész államapparátus, a fegyveres testületek szervei, az üzemekben a katonai parancsnokok és a nyilaskeresztes párt megbízottai, pártszolgálatosai, végső esetben a német katonaság. A másik tábor jóval gyengébb volt, hiszen nem rendelkezett fegyveres alakulatokkal, nem állt mögötte hivatali apparátus stb. Fő erejét a kisszámú, de bátor kommunisták alkották, kik a köréjük sorakozó baloldali munkásokkal, németellenes értélmiségiekkel, a háború elvesztését felismerő gazdasági vezetőkkel együtt felvették a harcot a túlerővél szemben is. A német—magyar egyezmény aláírását követően egymás után kapták meg a vállalatok az utasítást a Németországba való áttelepülésre. Különösen nagy súlyt helyeztek a németek a közös repülőgépgyártási programban részt vevő gyárak áttelepítésére, de szinte teljes egészében leszereltették és áttelepítették a Magyar Optikai Műveket, a Magyar Philips Művek rádiógyárát 72 , az építés alatt álló almásfüzitői timföldgyárat, a salgótarjáni Acélgyárat stb. Parancsot adtak a WM 73 , az Egyesült Izzó 74 , a Hungária Vegyiművek 75 , a Chinoin, a Hofherr—Schrantz, a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár stb. egyes üzemrészeinek áttelepítésére is. 76 A gépeken kívül minden egyes gyárból megkezdték a nyersanyagok, a félkész és a készáru-készletek kiszállítását. Erre a célra igénybe vették az ország teljes szállító kapacitását, beleértve a vállalatok összes gépjárművét is. Vízi úton kb. 570 uszály, vasúton mintegy 60 000 vagon gépet 71 OL Z 425—97. — A megállapodás kétnyelvű, teljes szövegét sokszorosításban megküldték a hadiüzemeknek. 72 OL Z 640—4. Rendezetlen. — Az igazgatóság jelentése az 1947. évi közgyűlésnek. 73 OL Z 402—1037/1. — A WM vezérigazgatójának jelentése a gyáregységek leszerelésének és Németországba való kitelepítésének megkezdéséről. 74 OL Z 601. Rendezetlen. — Az Iparügyi Minisztérium 30 081(kb. LX./b.)4. sz. 1944. november 17-i utasítása. 75 OL Z 558. Rendezetlen. •— A Hungária Vegyi- és Kohóművek Rt. vezérigazgatójának 1945. május 2-i jelentése az igazgatóságnak. 7C Berend T. Iván—Ránki György id. m., 541. old.
