Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

volt és a nyilas rendszer nyomására visszavett budapesti tisztviselőnk elnöklete alatt. Ezzel a tisztviselővel mint az „üzemi tanács" elnökével való együttműködésünk türelmünket és fegyelmezettségünket ismételten erős próba elé állította. Különösen akkor állott elő igen kényes helyzet, amikor nevezett a munkásság béremelésére vonatkozó javaslatát elénk terjesztette, illetőleg amikor a vonatkozó megbeszéléseink közepette — a mi előzetes tudtunk ós beleegyezésünk nélkül — kihirdette a munkásságnak, hogy „az üzemi tanácsnak a béremelésre vonatkozó javaslatát az Igazgatóság is elfogadta". Sisa István ezen minősíthetetlen eljárásával előállott helyzetet tudomásul vettük, annál is inkább, mert az akkori feszült állapotok mellett a nyilas rendszerre támaszkodó elnökkel valószembehelyezkedés úgysem járt volna eredménnyel. A vállalatot a béremelés által különösebb kár nem érte, mert a gyártásunk zömét képező hadianyaggyártás kalkulációját az életbeléptetett magasabb bérekre építettük fel. — Nagy idő- és munka veszteséget jelentettek a sűrűn megismétlődő légiriadók, amelyek alatt a munkásság nem volt hajlandó dolgozni. Gyárvezetőségünk helyzetét súlyosbította azon körülmény, hogy gyárunkhoz — mint a többi itteni gyárakhoz is — „pártmegbízottul" Gerványi István, volt Strebel-tisztviselőt

65 nevezték ki, akinek úgyszólván első ténykedése az volt, hogy Bíró Bertalan igazgatónkat a vállalatunktól való távozásra kényszerítette, amiről Kühne igazgatónk szóbeli jelentéssel fog szolgálni. A hadi helyzet megromlásával és a háborús veszély közeledtével a lakosságunkon nagy nyugtalanság vett erőt, amely természetesen a gyárunkra is kiterjedt. Különösen tisztviselőink egy kis csoportja kezdett erősen nyugtalankodni, és egyesek közülük menekülési lázba estek. A mozgalmat a nyilasok irányították, Gerványi Istviín „pártmsgbízatt,, és Sisa István, az „üzemi tanács" elnökének vezetése alatt. Részt vettek abban a kimondottan nyilasokon kívül a nyilas érzelműek is, akik hslyzetüket szintén bizonytalannak kezdték érezni. Igen sajnálatos és szinte érthetetlen, hogy azután olyanok is kimenekültek, akik politikailag teljesen semlegesek voltak, és menekülésükre semmi ok sem forgott fenn. Véget nem érő tanácskozások és előkészületek után, néhány nappal Mosonnak orosz megszállása előtt összesen tizenöt tisztviselőnk és tisztviselőnőnk indult el lovaskocsikon, autón és vasúton a teljes bizonytalanság felé. A Bécs felé vezető országút akkor már hangyabolyhoz hasonlított, amelyen a közlekedés — különösen lovaskocsin — egyre kockázatosabbá vált. A számunkra emlékezetes Húsvét hetében a háborús veszély már napról napra és óráról órára közeledett. Győr eleste után minden órában számolni lehetett páncélos ékek megjelenésével. Míg a Ford Motor félig-meddig