Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

rendesen tudott még elköltözni, addig a Páncélos-iskola a megszállás előtti utolsó napokban menekülésszerűen távozott és — hallomás szerint — a határ átlépésénél igen komoly nehézségekkel kellett megküzdenie. 78 darab megsérült páncélos harckocsijuk a gyári udvarunkban visszamaradt, amelyeket az oroszok most hadizsákmánynak tekintenek és külön őrséggel őriztetnek is. — Az izgalmas napokban a gyári rend már nehezen volt fenntartható, és a munkát be is kellett szüntetnünk. A tisztviselők előbb említett kis csoportja menekülőben volt, alkalmazottaink pedig — és általában az egész lakosság — ingóságait kezdte biztonságba helyezni és rejtegetni. Ezen hét elején jelent meg a gyárban a német romboló osztag vezetője, hogy az előzetesen elhatározott bénításokat és rombolásokat végrehajtsa. Tevékenységét sikerült megakadályoznunk azzal, hogy köteleztük magunkat az előírt bénítás keresztülvitelére. Természetesen erre komolyan nem gondoltunk, hanem legfőbb tevékenységünk oda irányult, hogy a még rendelkezésünkre álló embereinkkel az értékes készleteket és fontosabb berendezési tárgyakat a gyárból kitelepítsük, illetőleg az előre megásott árkokba elhelyezzük. Az igazgatói irattárt és a honvédelmi ügyekre vonatkozó összes iratokat, rajzokat stb. elástuk. Országúti fekvésünk ugyanis és a gyárat körülölelő védelmi vonal, továbbá páncélos alezredesünk vonatkozó információja igen súlyos rombolásokkal járó harcokra engedett következtetni úgy a gyártelepen, mint magában Mosonban is. Ezen harcok elől igen sokan húzódtad át a Szigetközbe és a Hanságba. Kühne igazgatónk családját és fontosabb értékeit a szomszédos Püskire vitte át, ahová a harcok idejére ő is eltávozott —, míg Szüle főmérnökünk családját és vagyontárgyait Magyaróvárott helyezte el, és a harcokat ő is itt élte át. A hét közepétől kezdődően főleg a kipróbált légoltalmi személyzetből összeállított állandó őrség teljesített a gyárban éjjel-nappali szolgálatot. Ez az őrség a nehéz napokban kifogástalanul állotta meg helyét. A derék őrség érdeme, hogy — a gyár előtti magyar katonaságra támaszkodva — sikerült megakadályozni az utolsó pillanatban újra megjelent német romboló osztag munkáját, úgyhogy még az udvarunkon levő 78 darab páncélos harckocsi felrobbantására sem került a sor. Ebből a robbantásból igen nagy kárunk keletkezett volna. Jellemző az akkori helyzetre, hogy nagypénteken, az esti órákban, egy ittas német altiszt szerencsétlen fellépése miatt a gyár udvarán összetűzés és tűzharc keletkezett a páncélosaink és a német katonák között, amelynek során a német altiszt és egy magyar katona elesett.