Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

A hadiüzemi ellátás rendszere biztosította ugyan a munkavállalók minimális szükségleteit, de családjuk számára a létfenntartáshoz szükséges cikkeket az egyre szélesebb körben terjedő feketepiacon kellett beszerezniük. Erre pedig a munkabérekből mind kevésbé futotta. A munkásság követelései ezért 1944 folyamán elsősorban nem béremelésre, hanem az ellátási rendszer kibővítésére, a családtagokra való kiterjesztésére irányultak. Súlyosbította a dolgozók helyzetét, hogy amíg a háborús konjunktúra tartott, és a beszerzési viszonyok könnyebbek voltak, maguk a vállalatok is igyekeztek a munkásság ellátását kiszélesíteni. 1944. március 19-e után, amikor az ország mezőgazdasági termékeit szinte teljes egészében Németország javára vették igénybe, a könnyűipari termelés összeszűkült, a hadiüzemi ellátási rendszer fenntartása még az addigi keretek között is mindinkább megnehezült. A hadiüzemi rendszerhez nemcsak a termelés fenntartásához szükséges munkáslétszám biztosítása és azok ellátása tartozott. A hadiüzemmé nyilvánított bányák, gyárak munkásságát katonai vezetés alá helyezték, ami egyet jelentett a munkahelyhez kötés mellett a katonai bíráskodás és a katonai fegyelmi fenyítő hatalom kiterjesztésével is. A hadiüzemekhez katonai parancsnokot neveztek ki, aki „a honvédelmi munkára igénybe vett (visszatartott), katonai vezetés alatt álló munkásalakulatokba szervezett valamennyi üzemi alkalmazott katonai elöljárója"

19 volt. A hadiüzemi katonai parancsnoki rendszer volt az a korbács, amely a termelés menetét akárcsak veszélyeztetni látszó legkisebb cselekedet esetén is lecsapott, fogdával, börtönnel kényszerítette a magyar munkásságot a haditermelés szolgálatára. A katonai parancsnokok működése nyomán az üzemekben felállított fogdák „forgalma" igen nagy volt. A Fémáiu-, Fegyver- és Gépgyár Rt. hadiüzemi parancsnoka maga állapította meg: „Ha csak a hadiüzemi személyzeti parancsnokság által kiadott parancsokat lapozzuk át, megdöbbentő kép tárul elénk. Tele van büntetésekkel, elismerés vagy dicséret csak elvétve fordul elő."

20 Csak ebben a gyárban — mint a kiadott napiparancsok alapján megállapítható volt — 1944. január l-e és október 31-e között, tehát tíz hónap alatt, a hadiüzemi parancsnok saját hatáskörében 260 férfi és 56 nő munkást fenyített meg összesen több mint 3000 nap fogsággal. Volt olyan napiparancs, melyben tizennégy fegyelmi büntetés szerepelt! A „súlyosabb" eseteket a budapesti haditörvényszék elé terjesztették, ahol ugyancsak a fenti időszak alatt a gyár 61 férfi és 15 nő munkására róttak ki egytől 19 OL Z 371—535/1944—1945. — A HM 209 900/Eln. 17/a—1944. sz. rendelete a hadiüzemekhez. 20 OL Z 1086—6. — Péczely József ezredes, hadiüzemi személyzeti parancsnok átirata a vállalat vezérigazgatóságához 1944. február 10-én.