Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

Az Új Magyar Központi Levéltár önálló intézménnyé alakulásakor mint arról már szó volt - rendkívül mostoha működési feltételekkel rendelkezett. Az általa használt szűk épületrészt munkaszobái és már megtelt iratraktárai teljesen kitöltötték. 1970 júniusában 5775 fm iratot ó'rzött (és sok ezer fm ún. levéltárérett irat várt átadásra az iratképző szerveknél), személyi létszáma a 10 új státussal 27 főt tett ki (ezen belül 15 fő volt a tudományos dolgozók száma). Műhelyek hiányában mikrofilmezési és restaurálási munkákat nem tudott végezni. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy Réti László (1908-1992) főigazgató, aki korábban a Népi Demokratikus Osztályt vezette, új levéltárépület létesítését vette tervbe. El is készült a tanulmány- és az építési programterv, amely egy 1975-ben elkészülő, 30 ezer fm irat befogadására alkalmas, állományvédelmi műhelyekkel is felszerelt épülettel számolt. Ebből az impozáns elképzelésből semmi sem valósult meg, mert hamarosan az a döntés született, hogy a Hess András téri épületen belül kell megoldani (bővítéssel) a levéltár gondjait. A döntésnek akkor lehetett érvényt szerezni, amikor a fő épülethasználó, a Műszaki Egyetem kollégiuma kiköltözött az épületből. Erre azonban még több mint egy évtizedet kellett várni. A rossz működési feltételek miatt a Új Magyar Központi Levéltár létének első évtizedében csak nagyon hiányosan láthatta el a rá háruló feladatokat. Tetemes iratátvételi hátraléka nem csökkent, mert 1970 és 1978 között mindössze 1000 fm iratanyagot szállíthatott be raktáraiba. Kezdetben a rendezési és segédletkészítési munkák mellett az illetékességi körbe tartozó mintegy 680 szervvel kapcsolatos gyűjtőterületi munka (iratképző szervek iratkezelési szabályzatainak elkészítésében közreműködés, az iratkezelés és -selejtezés ellenőrzése, iratkezelési tanfolyamok szevezése és tartása) jelentette a fő feladatot. Ezzel párhuzamosan az intézmény megalkotta iratanyagának nyilvántartási rendszerét, amely a Levéltárak Ügyviteli Szabályzatában (1971) előírtakon alapult: a fondokat ágazatok szerinti fondcsoportokba, ezeket pedig a különböző szervtípusok szerint kialakított fondfőcsoportokba (XVII-XXXIV.) osztották be. Rövidesen a fond- és állagjegyzéket is megjelentették. A 70-es években évi átlagban mintegy 30-35 kutató 250-300 esetben végzett kutatást a levéltárban. Ebben az időszakban született meg az intézmény hosszabb távra szóló tudományos feladatterve, amelynek fő irányát az 1945 és 1949 közötti évek történetére vonatkozó ún. ágazati forráskiadvány-sorozat képezte „Források a magyar népi demokrácia történetéhez" címmel. A 70-es években három dokumentumkötet jelent meg a sorozatban. Ezeken kívül a levéltár kiadta két orosz levéltártudományi munka fordítását. Az első időszakban, egészen 1976 végéig, a következő szervezetben működött az intézmény: főigazgató, főigazgatói titkárság Gazdasági Csoport Gyűjtőköri Szervek Osztálya Levéltári Anyagot Kezelő Osztály