Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

Szovjetunió tulajdonába mentek át. így jött létre a Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Rt. (XXIX-F-35; 1948-1955; 33,32 fm) és a Magyar Bauxitbánya Magyar-Szovjet Alumínium Rt. (XXIX-F-36; 1945-1950; 11,88 fm). A bauxitbányászat és feldolgozó ipara 1945 után is jelentős szerepet játszott. Ezt támasztják alá a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat (XXIX-F-110; 1945-1989; 52,02 fm), az Ajkai Timfóldgyár és Alumíniumkohó (XXIX-F-196; 1941-1975; 18,96 fm), az Almásfüzitői Timfóldgyár (XXIX-F-197'; 1948-1970; 16,20 fm), a Magyar Alumíniumipari Tröszt (XXIX-F-53; 1950-1991; 147,95 fm) iratanyagában található dokumentumok. A bauxitbányászat és alumíniumipar 1945 utáni fondjai raktári jegyzékek segítségével kutathatók. Kőolajbányászati vállalatok A kőolajbányászat két világháború közötti egyetlen komolyabb cége a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. volt (Z 353-354, 356-360, 904-906; 1930, 1938-1948, 1950; 15,09 fm). Iratanyaga repertórium alapján kutatható. Az 1945 utáni időszak nagyvállalatai közé tartozott a Magyar-Szovjet Olaj Rt. (XXIX-F-40; 1944-1956; 46,44 fm), valamint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (XXIX-F- 72; 1955-1980; 53,28 fm). Vas-, fém- és gépipari vállalatok 1585, 1705-1992; 1571,45 fm A vas-, fém- és gépipar fondcsoportjába 127 fond tartozik. Az irategyüttes reprezentálja a 19., de főleg a 20. század magyarországi vas-, acél- és színesfémkohászatát, valamint a nyerstermékek elsődleges feldolgozását hengerelt áruvá, lemezzé, rúddá. Értékes forrása a gépipar szinte valamennyi ágának. A vállalatok gazdasági iratai általában hiányosan, töredékesen maradtak fenn, de ennek ellenére összességükből mégis nyomon követhetők a magyarországi gazdasági élet főbb periódusai a kiegyezést követő gazdasági pezsgéstől az 1990-es évek elejének első csődjeiig. Az osztály legrégibb iratanyaga a Murányvölgyi Vashámoros Céh Articulusai (Z 361; 1585-1787; 0,02 fm), amely becses emléke a magyarországi vaskohászatnak. Az egyetlen kötetből álló fond jegyzőkönyveket, szabályzatokat tartalmaz. Ugyancsak a vasgyártással kapcsolatos a Malvieux család 18-19. századi számadáskönyve (Z 980; 1787-1859; 0,02 fm). A család 1790-ben vásárolta meg a rimabrézói vasműt és a likéri hámort, amelyek 1810-ben a Rimái Coalitio (Z 362; 1810-1856; 0,50 fm) tulajdonába kerültek. A coalitio részvényeseinek többsége nagybirtokos arisztokrata volt, akik