Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE
A repertóriumok mellett rendkívül hasznos segítséget nyújt az a nyomtatásban megjelent családnévmutató, mely felhívja a figyelmet az egyes nagyobb családi levéltári anyagokban található rokon és idegen családok levéltári anyagára. Az Esterházy hercegi levéltárban például mintegy 150 családra vonatkozó, jelentó's forrásértékű anyag található, ezenkívül a Magyar Országos Levéltár más szekcióiban, így pl. a Kamara Archívumában, az Országos Levéltár Levéltárában vagy a Mikrofilmtárban ó'rzött, rendeltetésszerűen oda került családi levéltári anyagokra is utal, megadva azok jelzeteit. A jegyzék természetesen tartalmazza az 1526 előtti és utáni gyűjteményben található családi levéltári anyagok jelzeteit is. Még egy nyomtatásban megjelent tematikus segédletet kell külön megemlíteni, amely az Országos Levéltár címeresleveleinek jelzettel ellátott jegyzékét adja. A repertóriumok ismertetik az egyes anyagokhoz készült, az anyagban vagy az anyag végén található segédleteket (elenchus, lajstrom, mutató stb.). A repertóriumokon kívüli segédletek közül a Batthyány hercegi levéltár levélírói mutatóját kell külön megemlíteni. A Missiles sorozat a levéltár egyik legértékesebb, több mint 100 000 darabból álló levelezési anyaga, amely zömében Batthyány Ádám főkapitány levelezését tartalmazza. Az iratanyag a 17. századi magyar történelem, elsősorban a török elleni harcok vonatkozásában, elsődleges forrása. A „P" szekcióban a legkorábbi eredeti irat 1527-ben kelt, ennek oka a korábban említett kiemelés, mely az 1526 előtti anyagokból külön gyűjteményt alakított ki. Az egyes anyagokat ismertető repertóriumok bevezetője megadja a kiemelt oklevelek darabszámát és „Q" szekcióbeli törzsszámát. Mint arról már szó volt, a kisebb családi irategyüttesek közül többnek nincs újkori folytatása, mert az sajnálatos módon tűzvész áldozata lett. Ahogy a középkori gyűjtemény az 1526 előtti királyi levéltár pusztulása után a magyar állam történetének alapvető forrása annak ellenére, hogy nem az eredeti hivatalok szervesen kialakult iratsorozatát őrzi, éppen úgy egyes családi levéltárak anyaga is több mint családtörténeti forrásbázis. A 19. század utolsó harmadáig a feudális állam vezető tisztségviselői, a nádorok, az országbírók, a török elleni harcok idején a kerületi főkapitányok nemcsak félhivatalos, de hivatalos irataikat is családi levéltárukban helyezték el. Éppen ezért pl. az Esterházy család hercegi ágának levéltárában a 17-18. századból, vagy a Batthyány család levéltárában a 17. századból fennmaradt iratok messze túlmutatnak egy családi levéltár forrásbázisán azon kívül is, hogy e családi anyagok a hely- és gazdaságtörténet alapvető forrásai. A19. század elejétől elsősorban a közéletben szerepet játszó személyek félhivatalos levelezése, személyi hagyatéka érdemel köztörténeti szempontból külön figyelmet. Példaként említhető a Károlyi nemzetségi levéltár, amely magyar viszonylatban egyedülálló módon a család által berendezett, eredeti őrzőhelyén, páncélszobában található. A helyileg elkülönülő levéltár anyagából a középkori okleveleket kiemelték, és azok a Bécsi kapu téri épületben kutathatók.
