Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

tak. Hiába hozott újabb, az előzőt megerősítő törvényt az országgyűlés (1729. évi XIII. te), csak 1756-ban válhattak valóra az elképzelések, elsősorban az 1751-1765 közötti nádor, gróf Batthyány Lajos tevékenysége nyomán. Minden bizonnyal az uralkodó és a központi kormányszervek levéltáralapításai is hatottak a nádorra (pl. 1738-ban már külön levéltárost neveztek ki a Magyar Kamara kebelében, majd 1749-ben Mária Terézia megalapította a birodalom Házi, Udvari és Állami Levéltárát, a Haus-, Hof- und Staatsarchivot), aki először 1753-ban, majd ezt követően még többször az 1723-as törvény végrehajtása érdekében azzal a felhívással fordult a világi és egyházi méltóságokhoz, a megyékhez, városokhoz és magánszemélyekhez, hogy ha az ország levéltárába tartozó iratok vannak birtokukban, azokat juttassák el hozzá a levéltárba helyezés céljából. Királynői engedéllyel a magyarországi és erdélyi központi kormányszervekhez is hasonló felhívást intézett. Utóbbinak ugyan nem lett foganatja, viszont a nem királyi szervek és magánszemélyek tekintélyes mennyiségű iratot szolgáltattak be, és maga a nádor is átadta saját archívumát. Néhány év alatt szükségessé vált az összegyűlt iratok elhelyezése és feldolgozása. Ez akképpen valósult meg, hogy a pozsonyi országházban két szobát a levéltár rendelkezésére bocsátottak, gondozójává pedig a nádor 1756. március l-jén kinevezte Csintó Imre helytartótanácsi jegyzőt, aki a később kinevezendő országos levéltárnok (ordinarius regni archivarius) helyettese lett. A kinevezéssel egy napon kelt Csintó hivatali utasítása, amelyet a levéltár első ügyrendjének tekinthetünk. így jött létre az Ország Levéltára, latinul Archívum Regni, később gyakran használt, ám pontatlan nevén: a régi Országos Levéltár. 2. Az Archívum Regni szervezete, iratanyaga és tevékenysége (1756-1874) Csintó Imre rövidesen segédszemélyzetet is kapott maga mellé kettő, majd négy helytartótanácsi alkalmazott személyében, akik napi két órában működtek közre a folyamatosan gyarapodó iratok rendezésében és lajstromozásában. Csintó 1763-ban meghalt, utódja Nisnyánszky József lett, szintén helyettesi beosztásban. Az országos levéltárnoki állás betöltésére 1765-ben került sor, azt követően, hogy az országgyűlés ismét törvényt fogadott el az Archívum Regniről. A törvényt ugyan nem cikkelyezték be, mégis ez képezte a „régi" Országos Levéltár végleges szervezeti rendezésének alapját. Az országos levéltárnok mellé két allevéltárnokot (vicearchivarius regni), két jegyzőt (cancellista) és egy ún. járulnokot (accessista), valamint — az országház szolgálatára is - egy házgondnokot és két hajdút rendeltek. Országos levéltárnokká Balogh László helytartótanácsi tanácsost nevezte ki a nádor. (Balogh készítette az 1765. évi „levéltári törvény" előterjesztését.) Az allevéltárnok mellé azonban az országgyűlési határozattal ellentétben csak egy jegyzőt neveztek ki Krascsenics Mihály személyében. Az Archívum Regni így három fős