Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

BEVEZETÉS 1. A TANÁCSSZERVEZET SAJÁTOSSÁGAIRÓL „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat." így kezdődött az a felhívás, mellyel 1919. március 21-én bejelentették a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását. A kizsákmányoló, elnyomó osztályok addigi uralma helyébe ezzel a munkások és parasztok hatalma lépett. A hatalom gyakorlásához azonban szervezetre van szükség. Lenin, Marx és Engels útmutatásaiból kiindulva, 1917-ben az „Állam és Forradalom" c. művében kimutatta, hogy a hatalom gyakorlása érdekében a proletariátus nem veheti át a volt uralkodó osztályok hatalmi szervezetét, államapparátusát, hanem azt szét kell rombolnia, és helyébe a maga új hatalmi szervezetét kell állítania. A proletárdiktatúra megteremtése tehát szükségszerűen együtt járt a hatalom régi szerveinek, az uralkodó osztályok hatalmi szerveinek megsemmisítésével és helyükbe az új, proletárhatalom szerveinek megteremtésével. Ennek az új szervezetnek, hatalmi apparátusnak a létrehozása azonban nem légüres térben, nem csupán elméleti megfontolások alapján, hanem a mindennapi gyakorlat során, ellentmondások közepette ment végbe. A proletárdiktatúra vezető erejét képező kommunisták tisztában voltak azzal, hogy a burzsoá rend hatalmi szervezetének teljes megsemmisítésére és egy egészen új, proletár hatalmi szervezet megteremtésére van szükség. Ennek az új szervezetnek a létrehozása során azonban számtalan akadályba ütköztek. Ilyen volt elsősorban a hatalomban velük osztozkodó jobboldali és centrista szociáldemokraták ellenállása. Ilyen volt saját tapasztalatlanságuk, hiszen az oroszországi, viszonylag kevéssé ismert példa nyomán, de lényegében egészen új utakon kellett haladniuk. És ilyen volt természetesen a volt uralkodó osztályok ellenállása, csendes vagy nyílt szabotálása. Egy dolog azonban világos volt. A legfelső kormányszervektől a legalsó, helyi végrehajtó szervekig új szervezeti formákra és ezeken belül egészen új tartalomra volt szükség. A formák megváltoztatása lényegében az egész vonalon megtörtént. A régi szervek megszűntek, helyükbe újak léptek. Tartalmilag azonban ez nem mindig jelentett tényleges, radikális forradalmi változást. Megszüntették például a rendőrséget és a csendőrséget, de a helyükbe lépő Vörös Órség lényegében a régi tartalom hordozójává vált. A tényleges belső átalakuláshoz több időre és a jobboldali szociáldemokrácia befolyásának kiküszöbölésére lett volna szükség. Mégis az új szervezet megteremtésének itt is hatalmas forradalmi jelentősége volt, létrehozta a további belső változások szervezeti előfeltételeit. A szervezeti átalakulás nem egy csapásra történt. A proletariátus a maga új társadalmi rendjét nem előre elkészített pontos tervrajzok alapján építette fel,