Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)
Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása
A Forradalmi Kormányzótanács LXIX. sz., „Az ipari termelési tanácsokról" című rendelete április 20-án jelent meg. Eszerint a tanácsok feladata — addig is, amíg a Tanácsok Országos Gyűlése a termelés végleges szervezetét megállapítja — „a szocializálásnak az egész országban való tervszerű keresztülvitele és a termelés folytonosságának biztosítása". Ott kell ilyen tanácsot alakítani, ahol legalább 3 szocializált üzem működik. A tanács tagjai az üzemek termelési biztosai és ellenőrző munkástanácsi elnökei, az üzemek minden 100 dolgozója után 1 küldött, a szakszervezetek küldöttei (minden 200 tag után 1), a helyi munkástanács 2 kiküldöttje, valamint a meghívott szakemberek. Az Ipari Termelési Tanács (ITT) intéző bizottságot választ (ITTIB), melynek 3 — 9 tagja lehet. Elnöke az ITT elnöke. A megyékben — esetenként több összevont megyében együtt — Kerületi Ipari Termelési Tanácsot (KITT) kell alakítaniuk az ITTIB-ok tagjaiból és a helyi tanácsok által választott, minden 100 szervezett munkás utáni további 1 — 1 tagból, valamint meghívott szakemberekből. Elnöke a szociális termelés népbiztossága által kinevezett kerületi termelési biztos. A KITT öttagú intéző bizottságot választ (KITTIB), melynek elnöke a KITT elnöke. 21 Érdekes, hogy egy nappal előbbi — április 19-i — dátummal, de a Tanácsköztársaság ugyanazon számában jelent meg a fenti rendelettel együtt a Szociális Termelés Népbiztosságának 46. Sz. N. sz. rendelete „A helyi és kerületi ipari termelési tanácsok megalakítása és munkaköre" címmel. Ez a rendelet a kormányzótanácsi rendelet végrehajtási utasításaként előírta a helyi és kerületi ipari termelési tanácsok megalapításának módozatait, és részletezte a tanácsoknak az alaprendeletben nagy vonalakban meghatározott feladatait. 22 Az ipari termelési tanácsok különösen a jelentősebb iparüzemekkel rendelkező területeken komoly szerepet játszottak a szocializálás és a társadalmasított termelés irányítása terén. A Forradalmi Kormányzótanács LXX. sz., „A nem állami kórházak és gyógyintézetek köztulajdonba vétele" című rendelete április 24-én jelent meg. A rendelet lényege azonban nem az volt, amit a címe mondott, hanem a területi egészségügyi igazgatás forradalmi átszervezése. A rendelet szerint a községi, járási és megyei tanácsok 3, 5, illetve 7 tagú egészségügyi bizottságot választanak, amelyek az addigi egészségügyi irányító szervek megszüntetésével intézik az illető terület teljes egészségügyi igazgatását. 23 A Tanácsköztársaság idején teljesen szokatlan késéssel, csupán június 17-i keltezéssel jelent meg e rendelet végrehajtási utasítása, a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 53. M. N. N. sz., „Az egészségügyi bizottságokról" című rendelete. Ez a rendelet részletesen szabályozza a bizottságok működését és feladatkörét. Felsorolja az egészségügy minden feladatát, de ezek vonatkozásában a bizottságokra csupán javaslattevési, ellenőrzési és felügyeleti feladatokat bíz. 24 Az intézmények tulajdonképpeni irányításának a feladatát a népbiztosság magának tartotta fenn. 21 Uo. 35. o. 22 Uo. 212. o. 23 Uo. 38. o. 24 Uo. V. 103. o.
