Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

reformokat sürgetik. S még emlékezett mindenki Görögországra, melyet Európa lelkesedése szabadított fel a török uralom alól; Navarinra, bol a nyugati flották csata nélkül összelőtték a török bajóbadat; Egyptomra, mely hűbérurának, a szultánnak seregeit a nyugati hatalmak tehetetlen tanácskozásai közben verte sorra tönkre. E nemrégmultnak keserű emléke ott ült valóban még a legliberálisabb török államférfiak lelkében is. Azt is félénkké tette, aki lelkes híve volt a reformoknak. És a reakciós párt felfogását sok minden igazolni látszott. Mert nehéz a poshadt mocsarat egyszerre tiszta tengerré tenni. Felületén kiütnek a mérges bugyborékok; a régi kényurak helyett most az eddig elnyomott nemzetiségek keltek fel véresen, hol az egyik, hol a másik sarkában a birodalomnak. Ilyen áramlatok között mozgott a török politika ez időben. Abdul Medzsid, a fiatal szultán, épen abban a pillanatban lépett trónra, amikor a fellázadt Egyiptommal szemben vesztett nagy csaták hirei jöttek és amikor az egész t3rök hajóraj átpártolt a lázadókhoz. Tíz évvel ezelőtt történt ez, még nem lehetett elfelejtem. Európa rokonszenve jórészt Mehemed Ali, a lázadó egyiptomi pasa mellett volt, aki tartományában modern reformokkal tette magát erőssé. A gyerekszultán követni akarta példáját. így kerültek fiatal, de világot járt férfiak kormányába. így gyökerezett meg az angol befolyás is Sztambulban. Régi szokás szerint elzártan nevelve, most tárult fel a szultán előtt a messze nagy világ; boldogítani akart, új életet hozni az ősi birodalomba, elégedettséget minden alattvalójába egyformán. Uj nagyvezérével, Resid pasával, aki akkor még csak a harmincas évek derekán járt, de már azelőtt nagykövet volt Londonban ós Parisban, nagy elhatározásokra jutott a szultán. Ünnepélyes és nyilvános formák között alkotmányos szellemű alaptörvényeket készíttetett ki ós azokra maga is felesküdött. Sokan mosolyogtak a dolgon Európában, mint valami színpadias játékon, de valamit máris használt az. Resid külpolitikai sikereket aratott, a hatalmak elvben felvették együttesükbe Törökországot és biztosították a Dardanellák érinthetlenségét. Röviddel ezután megbukott Resid. Lassan haladt a boldogítás; mintha kifáradt volna a szultán. A nyugati hatalmak meg most már mindenbe beavatkoztak: A krétai ügy, a Libanon ügye, a