Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

a lábát Konstantinápolyban és ezzel elzárja az utat az ép nemrégiben biztosított indiai birtokokhoz. Az angol közvélemény különben is erősen figyelt az oroszra. Az utolsó évtizedben nagy volt az irodalma a kérdésnek s némelyek, különösen a híres Urquhart, életük feladatát látták az oroszellenes küzdelemben. A török barátságot nagyban segítette az a reformmunka, amely a szultán birodalmában az utolsó évtizedekben végbement. És épen az adott a török kérdésnek mélyebb színezetet, hogy a nyugati hatalmak nemcsak rideg érdeküket védték abban, hanem védő és pártfogó szerepet tulajdoníthattak politikájuknak egy birodalom fölött, mely most igyekszik a művelt és szabadelvű államok közé emelkedni. Épen az orosz százéves és sikeres támadásai késztették a szultánokat erre a fordulatra; de valószínűleg az a szellem is, amely a nagy francia forradalom után lassanként az egész világban utat talált. A török birodalom nem állhat meg tovább elszigetelten az egységes európai kultúrával szemben. Az átalakulás megrázkódtatásai azonban itt még nagyobbak voltak, mint az európai államokban, minthogy az ozmán hatalom egész lényege volt kötve a régi belső szervezethez, összeforrva a vallás parancsaival. Véres kéz és évtizedek tragikus küzdelme kellett ahhoz, hogy legalább csak a hasznavehetetlenné vált régi katonai rendszer diktatúráját és a messzi tartományok kormányzóinak hatalmát meg lehessen semmisíteni. Külső formában sikerült is a központosítás, de a szellem, az ormótlan nagy birodalom kiterjedt részeiben, nehezen volt megváltoztatható. Sőt voltak olyan komoly és önzetlen török államférfiak is, kik a reformokat, — tán a katonait kivéve, — károsaknak tartották. Mi történik, ha elhagyják az alapot, mely a törököt birodalma számos más nemzetisége fölött egyedüli úrrá tette eddig? S lesz-e valami haszna abból, ha Európa vonzalmát keresi ? Az európai követek vetekednek Sztambulban a reformok sürgetésében — és amikor a birodalom bajban van, szótlanul nézik romlását. Legjobb nem mozogni, csöndben lenni, az európai érdekek egyikéhez sem pártolni és akkor senki sem törődik a törökkel, csinálhatja itthon a maga dolgát. Az orosz is kevésbé lesz rá féltékeny ós Törökország nem lesz a veszekedő keresztény hatalmak Eris-almája. Némely ó-török inkább bízott még Oroszországban is, mint a nyugati hatalmakban, amelyek a belső bomlásra vezető